Régen az őseink idejében- és elég csak visszamenni a nagyszüleink koráig- nem igazán volt még elterjedt a műanyag. Ellentétben a mai kor emberével, akinek a legtöbb terméket csili-vili csomagolásban, vagy olcsó nejlonban árulják. De hogyan jutottunk el idáig? Nézzünk hozzá egy gyors áttekintést. Természetesen mint mindent, itt is a kísérletezés előzte meg a nagy "műanyagmizériát", ez az 1800-as évek közepe fele kezdődött meg, amivel hosszú évek teltek el.  A műanyagok fejlődése és felhasználása a 20. században, illetve jobban inkább annak második felében vált meghatározóvá. A nagy áttörésre, a mesterséges anyagok tömeges előállításának igényére az 1. világháború éveiben került sor.

Itt jönnek újra képbe a nagyszülők, akik nálunk vidéken még nem is igazán ismerték a műanyagot. Miért is kellett volna, ha otthon amúgy is mindent megtermeltek, tehát nem nagyon volt szükségük a boltba futkosni. Aztán szépen lassan teret hódítottak a háztartásokban a műanyag háztartási cikkek (tálak, bögrék, játékok garmadája, a kényelmi termékek pl. csokik, cukorkák...). Fontos megjegyezni, hogy mivel én és a családom is vidéken nőtt fel, így én ezekről tudok nyilatkozni. Hogy ugyanezekben az időszakokban hogyan alakult a városiak és a műanyag kapcsolata, arról személyes tapasztalatom nincs, de ha azon az elven indulunk ki, hogy vidékre minden később ér el, akkor a városokban már jóval korábban bekúszott a családok életébe. (És ez csak egy kis szeglete az életünket szegélyező problémának.)

A nosztalgiázás után vissza a jelenbe, 2021-be. Ma általánosságba elmondhatom, hogy minden háztartás tele van olyan anyagokkal amik bár lehet, hogy hosszú távra terveztek, de ha tönkremennek a kidobáson kívül nem sok mindent lehet velük kezdeni. 

Rengeteg platformon nyomon követem, hogy vannak azért törekvések arra, hogy háttérbe szorítsák ezek további terjedését, és előtérbe helyezzék a környezetbarát alternatívákat, amiket bármelyik otthonban lehetne használni.

Nálam is nagyon sok időnek el kellett telnie, mikor is elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy oké megveszem ezt a sok mindent, "amire szükségem van", de annak a szemetével vajon mi lesz? És én mint egyén mit tudok ez érdekében tenni, ha már ennyire zavar? Nem tudok pontos évet, vagy eseményt írni, ami átfordította a gondolkodásomat, de még talán az első megmozdulásomat sem tudom ezzel kapcsolatban felidézni, arra viszont pontosan emlékszem, hogy milyen boldogsággal tölt el minden egyes alkalommal, amikor sikerül valamit kiváltani. 

Nem kell hatalmas nagy dolgokra gondolni, próbálok pár ötletet összegyűjteni, hogy nekünk eddig mi és hogyan vált be. 

Részben lesz egy-két dolog, amit az előző posztból újra előveszek, de inkább többször halljunk róla, mint egyszer sem. Ezt itt olvashatod: 

https://theparadiseblg.blog.hu/2021/08/02/tudatos_vasarlas_577

Tapasztalatok, törekvések, tettek:

Vásárolj hazait (és ha lehet kistermelőtől)!

Velünk ellentétben több nyugati ország pl. Ausztria vagy Svájc, arra törekszik, hogy elsődlegesen a saját hazájukból tudjanak mindent beszerezni. Számba veszik a lehetőségeiket a közvetlen környezetükben, ha ott valami nem elérhető, akkor területi/tartomány szinten keresik, majd ha ott se tudják megoldani, akkor kiterjesztik ezt országos elérhetőségre. Hogy egy nagyon egyszerű példát hozzak erre, amikor Steiermarkban dolgoztam (Ausztria egyik Magyarországgal szomszédos tartománya) többször betértem az egyik boltba, ami útba esett munkába menet. Nyáron természetesen nagy gyengém a gyümölcs (kinek nem?),amit előszeretettel vásároltam, és meglepve tapasztaltam a gyümölcsök árai mellett származási helykánt feltüntetve, hogy Ausztria Steiermark. Nem nehéz a képletet megfejteni: helyi terményeket árulnak. 

Amíg nálunk erre még csak részleges megoldások vannak, addig sem kell csüggedni, mert (helyi termelői) piac viszont biztos mindenki közelében elérhető. Sőt nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy itt Kőszegen még a házak előtt is van lehetőség "bevásárolni". De akár érdemes figyelni a közösségi médiát is, mert sokan ott hirdetik, a friss szedésű gyümölcsöt, és zöldséget.

Azon kívül, hogy támogatod a helyieket, számtalan más egyéb pozitívumot fel lehet sorolni. Ha helyit veszel, akkor nem kell külföldről éretlenül megutaztatni. Sőt ugye akár a repülőutakat is lehet(ne) vele minimalizálni.

Lehetőséged van zacskó nélkül, hulladék mentesen is vásárolni, ha használod a már sokat emlegetett varrott, vagy kész, többször használatos szütyőket. De csak egy tipp, ha ezekkel nem is élsz, egy fürt banánt, vagy 2 db paprikát teljesen felesleges plusz nejlon zacskóba tenni.

Nézz körül a háztartásodban! 

Ma már számos lehetőségünk nyílik, olyan alternatívákat választani, amik kevésbé vagy egyáltalán nem növelik a hulladék mennyiségünket. Még ha egy picit több pénzt kell rááldozni, szerintem jobban megéri a tartósabbat választani. A mindennap használatos tárgyaink esetében pedig a környezetbarát verziót választani.

A teljesség igénye nélkül nálunk ezek váltak be:

- Ivókulacsok- Balázsnak fém  termokulacsa van, nekem egy műanyag kulacsom (ez már 4 éve megvan). Ha kirándulni, vagy hosszabb útra megyünk ezek mindig jönnek velünk. Boltban vizet csak akkor veszünk, ha nincs lehetőségünk ezeket megtölteni útközben.

Sokan esküsznek a palackos vizekre, de lássuk be ezek csomagolása egyáltalán nem környezetbarát. Helyettük lehet opció a házban víztisztítót felszerelni, akár az egész hálózatra, akár csak egy csapra. A buborék kedvelőinek is van megoldás, szódagép, vagy szóda formájában, a szódás palackokat még vissza is váltják. 

Fogkefe- Mi bambuszfogkefékre váltottunk, majd utánuk kipróbáltuk az újrahasznosított fogkeféket is. Nálunk mindkét verzió bevált. 

Bevásárlótáska- Beszereztünk több nagyobb méretű újrahasznosított, vagy szövet szatyrot, amiket bevásárláshoz viszünk magunkkal. Ezeknek idejét se tudom már mióta használjuk.

Szappan- Tusfürdő helyett is tökéletes megoldás (nem, nem szárít). Ha egy módunk van rá papírcsomagolásút választunk.

Varrott arctisztító korong- Nálam ez egy pozitív csalódás volt. Amennyire ki akartam próbálni, annyira tartottam is tőle, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. De egyszerűen imádom őket.

Takarítószerek- A legtöbb tisztítószert kiváltottuk ecettel, mi ezt használjuk a fürdőben, az ablakokhoz, és még lefolyótisztításhoz is (mosószódával kombinálva). Egyedül a zöld szörny (Domestos) helyett választottunk egy környezetbarát boltit, és egy másikat a padló ápolására.

Mosás- Ez javarészt Ecoeggel történik (mosótojás, gyöngyökkel), plusz kiegészítésként környezetkímélő mosógélt veszünk. Van aki a mosódióra esküszik, ezt mi még nem próbáltuk. Öblítő helyett sokan mosóparfümöt alkalmaznak, vagy egyszerűen nem használnak semmit. Kísérletezni kell, kinek mi válik be. 

Táska- A legjobbat majdnem el is felejtettem. Tavaly beszereztünk egy-egy táskát, amik használt pet palackból készültek. Balázs övtáskája csak alkalom adtán van használva, de én a hátizsákomat elég sokat nyúzom. Esőben, szélben, napsütésben, hidegben, és állíthatom, hogy egy nagyon strapabíró darabot sikerült beszereznem.  

Add el, ajándékozd el, vagy hasznosítsd újra!

Ez egy kicsit tágabb téma, hogy mit lehet tenni azokkal a holmikkal, amiket már nem szeretnél, vagy nem tudsz hasznosítani. Kidobás előtt hogyan tudod mégis hatékonyan felhasználni. 

Add el- Bárkivel megeshet, hogy bizonyos bútorokra, elektronikai cikkekre, ruhákra már nem tart igényt, akkor egyszerűen csak el kell adni. Akár garázsvásárt tartasz, akár egyesével adogatod el, te is és aki megveszi is jól jár. Csak ne halmozz, és ne gyűjtögess! Kivéve ha valami speckó gyűjtő vagy :) 

Ajándékozd el- Tologatod balról jobbra, jobbról balra és csak a helyet foglalja. Eladni nem szeretnéd, mert úgy gondolod nem éri meg pénzt kérni érte, de még mielőtt kidobnád van egy másik módja is, hogy ne vesszen kárba. Ajándékozd el ingyen! Szintén Ausztriában nagy divatja van ennek. Akár komplett konyhabútorokról, akár jól működő háztartási gépekről beszélünk, szívesen válnak meg tőlük, szállítási díj fejében. Itthon úgy érzékelem nagyon nincs még ennek fénykora (ki tudja, lehet csak a gyűjtögető vénának köszönhetően, de az is lehet hogy nincs rá módunk elajándékozni). Én mindenesetre szívesen ajándékozok el számomra már feleslegessé vált dolgokat, ami másnak még igazi kincs lehet.

Hasznosíts újra- Ezzel végképp megvannak lőve az emberek, pedig rengeteg hasznos tippet találni ezzel kapcsolatban is. De hozzáteszem, nagy álmom ebből akár egy komplett vállalkozást felépíteni (a "haszontalan" felesleges dolgoknak új életet adni, akár feljavítva). Sajnos konkrét ötlet még nincs kiforrva, úgyhogy ennek megvalósítása még várat magára. De folyamatosan ötletelek :)

Hasznos, praktikus tippekkel azonban tudok szolgálni amiket, mi is alkalmazunk, vagy én is úgy olvastam, de ötletesnek találom. A viselhetetlen, kidobásra ítélt pólóknak (pamutosabb) minden esetben adok még egy utolsó esélyt, mivel nagy hasznát veszem őket a takarításban. Legyen szó fürdőszoba, vagy ablak pucolásról, kocsitakarításról mindig jól jön egy-két ilyen darab. De a legutóbb arról olvastam, és egyszerűen zseniális ötletnek tartom, hogy azok a ruhadarabok, amikeknek már végképp semmilyen funkciót nem tudunk adni, egész egyszerűen vágjuk darabokra, majd töltsük be egy nagyobb anyagba, zsákba, és egész egyszerűen varrjunk fekhelyet belőle. A menhelyeken hatalmas nagy szeretettel fogadják őket, sőt a saját kedvenceink is biztosan imádni fogják.

Ezen a téren tényleg csak a képzelet szab határt, bátran szabadjára lehet engedni a kreativitásunkat. És nem utolsó sorban akár családi programot is lehet belőle kerekíteni, ahol a picik már korán megismerkedhetnek ezzel a fajta szemlélettel.

Fontos, ha te magad nem is tudod miként hasznosíts újra, keresd meg a módját, hogyan tudnál másokat támogatni, vagy a segítségükre lenni, akár azzal, ha az üres befőttes üvegeket nem a kukába dobod ki, hanem továbbadod háziasszonyoknak, akik örömmel fogják fogadni őket.

+ Építsd be az életedbe a csomagolásmentes boltot

Ahogy a neve is sugallja, plusz csomagolás nélkül, a saját tárolóidban tudod hazavinni a termékeket. Lehet, hogy egy kicsit időigényesebb, vagy macerásabb így bevásárolni, de gondolj bele mennyivel jobb ez a bolygónknak. 

Ne kifogásokat keress, hanem megoldásokat! Minden az egyéni kis lépésekkel indul el, légy ennek Te is részese!

Könyvajánló: Tóth Andi- Háztartásom hulladék nélkül

Az elmúlt években egyre többet lehet ezt a szót hallani, hogy "tudatos". De mit is jelent valójában? Tulajdonképpen hogyan lehetne körbeírni? És mi is az igazi tartalma?

Én ha a tudatosságról beszélek, akkor az átgondolt, "körbejárt" szavakkal tudnám talán legjobban azonosítani. Felkészültség, és utánajárás. 

Nem egy úri mulatság, nem is az ördögtől való, és nem is annyira bonyolult, mint amennyire elsőre gondolnánk. Ez is valahol egy felelősségvállalás, irányítása a saját életednek. Egyszerűen tudod, hogy mire van szükséged.

Több témát érintve, talán jobban kirajzolódik, mit is jelent valójában tudatosan vásárolni. Amiket itt említek, csak a jéghegy csúcsa, de bárki számára könnyen megvalósíthatók. Csak adj magadnak időt. Kezd el kicsiben, a végén meg már azt veszed észre, hogy magadtól keresed min tudnál még változtatni.

1. Élelmiszer vásárlás

Nálunk nagyon hasznos volt a bevásárló lista megírásán kívül a heti menü összeírása, így még hatékonyabban és összeszedettebben sikerült felkészülni az előttünk álló hétre. Szóval szerintem a bevásárló lista önmagában nem elég, légy tisztában vele az adott hétre mit szeretnél elkészíteni, akár ebédre, akár vacsorára. Nyilván érdemes belekalkulálni a nassolni valókat is. Mi erre a célra általában gyümölcsöket, magvakat, rizspufit szoktunk választani, de nem akarok álszentnek tűnni, páromnál a nápolyi, nálam a marcipán szelet szokott hébe-hóba a bevásárlókocsiban még pluszban landolni. Ezzel akár a túlvásárlást is ki lehet küszöbölni. Nincs romlott étel, nincs pazarlás. (Gyanítom nem sokan gondolnak bele éves szinten mennyi étel megy a kukába? Ennyi erővel a pénzt egyből el is égethetnéd.) Olyan fordult már elő nálunk, hogy 2 nap helyett, 3-ra sikerült főznöm, akkor csak csúsztatok egy napot a következő menüvel.

Biztos ezt is sokan hallották már, "Éhesen ne menj boltba!". Ezt én is csak megerősíteni tudom, mivel ekkor sokkal többet, és olyan dolgokat is megveszünk amire normál esetben, jóllakottan nem nyúlnánk rá.

Ha tehetjük a piacon, vagy a helyiektől veszünk zöldséget, vagy gyümölcsöt. Ezzel támogatva őket is, nem beszélve arról, hogy biztosan friss élelmiszerhez jutunk. De arra is volt már példa, hogy ki tudtuk használni a "szedd magad" akciót. 

Ha nem kistermelőknél vásárolunk, akkor a boltba visszük a saját szütyőinket, ezek helyettesítik a nejlon zacskókat. Igen, ez már inkább a környezetvédelem témaköre, de kell erről is beszélni, és tervezem is, hogy egy hosszabb posztot írok róla nálunk mi hogyan vált be. 

És bár utolsóként említem, nem elhanyagolandó ez a kérdéskör sem. Ha kirándulni, vagy hosszabb útra megyünk, megpróbálunk ide is kellőképpen felkészülni. Kicsit komplikáltabb a helyzet, mert nekem muszáj glutén - és tejmentesnek lennie az ételnek, Balázs pedig nem eszik húst. Erre is tökéletesen kifejlesztettük a megoldást. Otthon elkészített szendvicsekkel, péksütikkel, és gyümölccsel, mogyoróval tankoljuk fel magunkat, hogy ne kelljen egész nap éhezni. Sok esetben nem opció, hogy keresünk éttermet, vagy bármilyen étkezdét. Így megfelelő tápanyaghoz jutunk akkor is, ha a kocsiban vagy padon falatozunk.

Alapvetően mindenre van megoldás, ez igazából csak rajtunk múlik mennyire vagyunk felkészültek és tudatosak :) 

2. Ruhavásárlás

Amikor jobban mennek a dolgok, "keresünk eleget", akkor az a tapasztalom, hogy szívesebben megvesszük a drágább holmikat, mondván ez biztos sokkal tovább bírja, mint a kevésbé drága társai. (Persze a presztízs kérdés is erősen befigyel.) Nagy arcon csapás volt nekem is, amikor kiderült az ellenkezője, bármennyire is vigyáztam rájuk. Akár viselés, akár mosás után tapasztalunk ilyet elég bosszantó tud lenni. Szóval a drága nem egyenlő a tartóssal is. De természetesen van erre ellenpélda is, pont a napokban mondtam Balázsnak, hogy a téli kabátomnak ez lesz a 7.éve velem. (Szegény, remélem azért még nem unt rám nagyon. Mármint a kabát. Balázs régebb óta velem van :D )

Itt is azt tudom csak mondani, hogy érdemes utánajárni, akár fórumokat olvasni előtte, ha mindenképpen sok pénzt szándékozunk kiadni, hogy valójában megéri-e az adott márkát választani. Lehetőleg próbáljunk átlag emberek véleményére hagyatkozni.

A kevesebb néha több. Tényleg érdemes pár strapabíró darabot beszerezni, de egy ugyanolyan pólóból 5 különböző színben tartani, teljesen felesleges. Mérlegelj!

Viszont, ha nem tudunk, esetleg nem akarunk túl sok pénzt rászánni a ruhákra, akkor érdemes a használt ruha boltokban is körbenézni, vagy a közösségi oldalakon is rengeteg értékes, jó állapotban lévő holmit lehet beszerezni. Ezzel igazából két legyet ütünk egy csapásra. Míg mi töredékéért tudtunk vásárolni, addig az eladót megszabadítottuk a feleslegtől, és még pénzt is kapott cserébe. Plusz érv, hogy nem növeltük feleslegesen a ruhatermelést.

A ruha öltöztet klisével is csak részben értek egyet. Sok esetben fontos a megjelenés, de csak azért fenntartani egy teljes szobányi ruhát teljesen felesleges. Nem attól leszel jobb, értékesebb ember, hogy mi van rajtad, hanem hogy mi van benned. 

3. Minden más vásárlása

Igen, nekünk is volt olyan időszakunk amikor mindent is meg akartunk venni, mert az milyen szép, milyen jól mutatna a lakásban, milyen menő. De aztán szerencsére ahogy változunk, ezzel kapcsolatban is sokkal érettebben tudunk már gondolkodni. Így nem veszünk meg mindent ész nélkül. A munkám során rengeteg lakásba és házba nyerek bepillantást, idősebb és fiatalabb ügyfelekhez egyaránt. Egy-egy költözködés alkalmával esik le nekik a tantusz, hogy az évek során valójában mennyi kacatot halmoztak fel. Sok esetben már csak az örökösök dolga, hogy ezektől megfelelő módon megszabaduljanak. (Ezt sajnos a saját bőrömön is meg kellett tapasztalni.)

Kérdések, amiket mindig tegyél fel magadnak mielőtt a kezedben a kiszemelt árut vinnéd a kasszához: Mindenképpen szükségem van-e rá? Nem csak a pillanat hevében érzem a késztetést, hogy megvegyem? Milyen funkciót látna el? Nincs otthon belőle már hasonló? Ha 1 hetet várnék a vásárlással, akkor is ugyanekkora késztetést éreznék iránta, hogy a birtokomban legyen?

Ez a pár plusz gondolat összességében még hasznos lehet, érdemes rajtuk elgondolkodni:

- A pénzeddel véleményt alkotsz. Azzal is ha valamit nem veszel meg. 

- Nem ciki használtan vásárolni.

- Számold ki egy hónapban mennyit keresel, bontsd le egy napra. Majd meglátod azért az egy cipőért/pólóért/táskáért... hány napot kell dolgozni. 

- Ma már bárminek utána lehet nézni az interneten. Használd ki!

- Akcióval csak akkor spórolsz, ha amúgy is meg akartad venni azt a terméket. Máskülönben csak pénzt költesz.

A munkahelyi robot és pörgés után muszáj néha kiszakadni a mókuskerékből, erre nem is lehetne jobb programot kitalálni, mint a kirándulást. Ami egyeseknek bosszúság, nekünk sokszor öröm, azaz, hogy a vendéglátásban inkább hétköznapokon kapunk szabadnapot, de így legalább nyugalomban élvezhetjük a természetet, ahogy tettük ezt ismét a napokban is. A helyi lakosokon kívül nem is találkoztunk másokkal.

Már jártunk párszor Szigligeten, de most egy eddig számunkra ismeretlen részt barangoltunk be.  A kb. 7km hosszú Kamon-kői tanösvénynek bátran vágjatok neki kutyával, nagyobb gyerkőc(ökk)el, de akár ideális egy romantikus sétához is, mindössze 2 helyen kell egy-egy kisebb dombot megmászni (a Hálás tetőn álló Rókarántói kápolnához, és a Királyné szoknyája néven is ismert dombon található Óvár kilátóhoz).

Túránkat hol máshol kezdhettük volna, mint a Várkávézóban, ahol feltankoltuk magunkat egy-egy finom kávéval. Innen haladtunk tovább kényelmes tempóban, közben gyönyörködhettünk a Badacsonyban, és a szebbnél szebb vagy esetenként különleges házakban.

Háttérben a Badacsony 

Elég sokat kellett aszfaltos úton, a lakóházak mellett haladnunk, így lépten-nyomon belebotlottunk egy-egy érdekes házikóba. Volt itt minden: nádtetős, kőberakású, tündérkertet idéző, de még a modern is épp úgy megfért köztük. Ezekből szemezgettem össze: 

Mi csak ideig óráig élveztük a kilátást, de mennyire szerencsésnek mondhatja el magát az az ember, aki nap mint nap erre kel és fekszik?!

Vagy erre?!

A képeket mindig nagy gondossággal válogatom ki, itt sem történt ez másként, mivel nem szeretném elárasztani csak képekkel a blogot, viszont buzog bennem a vágy, hogy legalább annyit tudjak megmutatni belőle, mint amit mi is  láttunk. 

Viszont ez a következő 2 kép most az abszolút favorit, akárhányszor becsukom a szemem, majd újra kinyitom, bennem az az érzés támad, mintha egy elvarázsolt, távoli szigeten lennék. Mintha minimum a tengerpart terülne a lábam elé. Végtére is, bármikor kérdezik az osztrákok hogy honnan jövök, mindig büszkén felelem, hogy a Balaton mellől. A Balaton az én tengerem, vagy sokunk tengere. És imádom, hogy még mindig látok olyan részleteket, amitől tátva marad a szám.

Egyik állomásunk, a Rókarántói kápolna

Kilátás a Balatonra a kápolnától

Szemben a Királyné szoknyája domb és a kutyánk, akinek szintén mindent fel kell fedeznie :)

Az aszfaltos utat néhol ilyen lépcsős utak váltották fel

Második állomásunk az Óvár kilátó, ahova nem tudtunk felmenni, mert több lépcsőfok is le volt szakadva (táblán jelezték is, hogy csak saját felelősségre menjenek fel a kilátóba), így itt csak egy kisebb pihenőt tartottunk

Mindegy milyenek az időjárási viszonyok, csak velünk lehessen. Úgy gondolom, ő is élvezi a közösen töltött időt. 

Ismét fantasztikus élményekkel, képkockákkal gazdagodtunk. Volt részünk természetjárásban és "túristáskodásban" is, győztem is kapkodni a fejem. Imádtam minden percét.

Idén ez volt első igazi tavaszi kirándulásunk, ahol nem csak a napsütés, hanem már a növények is azt jelezték, beköszöntött a tavasz. Ti is fedezzétek fel a rátok váró csodákat!

Hétvégén ismét útra keltünk... Elővettem az imádott "We love Balaton füzetemet", amiből kiválasztottuk az adott napi célpontunkat: Somogy megyében, Nagybajom település közelében: Az eltűnt puszták nyomában tanösvényt. A leírás alapján: "A belső-somogyi Kakpuszta egykor csaknem ötszáz fős település volt, de a 70-es évekre elnéptelenedett és szellemfaluvá vált. Az elhagyatott házak romjai mellett sétálni egyszerre kísérteties és tanulságos élmény."  Egy olyan helyre számítottam, ahol még meglévő, de esetleg már omladozó, vagy félig álló házakat tudunk megtekinteni, a múlt egy részeként. Ehhez képest sokkal de sokkal több élménnyel gazdagodtunk.

A kocsit a kisvasút mellett, az információs tábláknál leraktuk, innen gyalog vágtunk neki a túrának. 2 túrajelző táblát lehetett követni, az egyik a már említett tanösvény, a másik a tőzike tanösvény. Bár a tőzike sajnos még nem virágzott, de ez még ne vegye el senki kedvét az erdei sétától.

Többek között az is kiderül, hogy a túrához akár "szakvezetést" is lehet igényelni

A tanösvényt jelző tábláknak köszönhetően elég jól lehet tájékozódni, útközben pedig már egy-egy kisebb téglahalom és a  településtábla (amit nem olyan régen rakhattak ki, elég újnak tűnt) is arra utalt, hogy itt valamikor ez lakott rész volt.

Az első nagyobb állomásunk a temető volt, ahol előttünk nem sokkal, vagy a délelőtti órákban járhattak, erre utaltak az égő mécsesek. Kicsit sétáltunk a sírok között, ahol nem volt ritka születési vagy halálozási dátumnak feltüntetve az 1800-as évek. Akadt azonban egy-két újabb sír is köztük.

A következő megállónk egy kicsit nagyobb állapotban megmaradt lakórésznél volt, ahol még az is jól látszott, hol nevelték a virágaikat. 2 üdítős üveget, és pár cipőt is találtunk a romoknál (bár bennem felmerült az a gondolat, hogy ezt a környező településekről hozták ide, mint érdekesség, akár turistacsalogatásként, de ez csak az én szerény véleményem).

Mikor indultunk volna tovább, arra lettünk figyelmesek, hogy tőlünk nagyjából 100 méterre egy vaddisznó napozik. Amíg nem mozdult meg, el is bizonytalanodtunk valóban vaddisznót látunk-e, még az is felmerült bennem hogy valójában egy nagyobb tuskót nézünk. Egy rövid ideig várakoztunk, mire nagy nehezen megmozdult, tovább vánszorgott, és közben kiderült nincs is egyedül.  Erdőben sétálva nyilván soha nem lehet tudni mibe botlik az ember, azonban vaddisznóval még nem találkoztunk eddig. 

Kiszúrod egyből hol van? 

Egyébként fantasztikus érzés úgy sétálni az erdőben, hogy hallod csiripelni a madarakat, de mellette mégis tudod élvezni a csendet. Csak sétálsz, egyre beljebb és beljebb az erdőben, és még a vadak látványa ellenére is átjár valami megmagyarázhatatlan nyugalom, békesség. Hát valahogy ezt tudja adni, ha kint vagyunk a szabadban.  Régen persze természetes volt így élni, a természet ölelésében, mára viszont sokan ezt elképzelni sem tudják. Pedig mennyivel kiegyensúlyozottabbak lennének az emberek. 

Na vajon mi virágzik itt nem sokára?

A jelenlegi munkahelyemnek köszönhetően nyáron nem lehet szabadságra menni. És mivel kb. pont egy hónapja voltam utoljára szabin, amikor inkább a semmitevésre és az otthon melegére volt igényem, most arra törekedtem, hogy minél többet ki tudjunk hozni ebből az időből. 

Szóval mit is lehet csinálni a téli szabadság idején?

Élményeket gyűjteni! Rengeteget! Kicsit olyan volt mintha álomból álomba ugráltam volna, szinte annyi időm se volt hogy megemésszem, jól elmerengjek a látottakban és az átéltekben. Abszolút nem panaszkodok, mivel most pont erre volt szükségem, az utóbbi időben úgyis elég időt töltöttem bent a munkahelyen. Pontosan már nem emlékszem mit mi után tűztünk ki, talán nem is ez a fontos, de annyira kerek és tartalmas volt, hogy ennyi élményt máskor hónapok alatt sikerülne összehozni.

Régóta terveztük, de külső körülményeknek köszönhetően csak most valósulhatott meg, hogy kilátogassunk a család egy részéhez Tirolba. Igaz kicsit tartottam a korai keléstől, mert nem nagyon szeretek hajnalok hajnalán felkelni, de láss csodát fél 4 körül sikerült kibújni az ágyból. Nagyjából egy óra alatt sikerült összeszedni magunkat, és útnak is indultunk. A tervezett 6 és fél-7 órás útból- a dugónak, és a hóesésnek köszönhetően- lett 8 és fél- 9 órás menetidőnk. DE még ez sem tudta elvenni a jó kedvemet, sőt míg vártunk a kocsiban gyermeki áhítattal figyeltem a tájat és a hóesést, annak ellenére, hogy nem először van részem ilyen csodaszép látványban. 

Aznap, mikor mentünk leesett 20-30 centi friss hó

A nagyjából 24 óra alatt amit itt töltöttünk többször megfordult a fejemben, miért nem lehet megállítani az időt?! Csak egy kicsit, hogy ennek a tökéletes pillanatnak minden apró részét kiélvezhessük. Pont azt a pillanatot, amikor csak úgy boldog vagy!

Tirol után következő állomásunk Szlovénia volt, méghozzá a Bledi-tó, és ezzel a 2019-es célokból, ezt már ki is pipálhatom.

Amikor szállást kerestem elsődleges szempont volt, hogy a kutyát is tudjuk vinni magunkkal, illetve legyen reggelizési lehetőség. A választásunk Hotel Ribno-ra esett, és azon kívül, amiket mi vártunk tőle, sokkal többet kaptunk. Nyilván még itthon mikor keresgéltem, jól áttanulmányoztam a weboldalukat, és már akkor felfigyeltem több olyan dologra is, amik nagyon közel állnak hozzánk:

1. A szállás egy fenyőerdő mellett helyezkedett el, nem túl messze a tótól (kb. 2-3 km), de ahhoz mégis elég távol, hogy nyugodtan tudjunk kutyát sétáltatni, és ne legyen nagy nyüzsgés a szálloda körül. Sőt annyira természet közeli volt a hely, hogy egyik reggel, míg készülődtünk, kinéztem az ablakon, gyönyörködtem a tájban és közben mókusok kergetőzésére lettem figyelmes, tőlem majdnem karnyújtásnyira. 

2. Egyre jobban foglalkoztat a környezetvédelem, és a szemétprobléma, amikre próbálok egyre tudatosabban odafigyelni. És láss csodát a hotel zero waste-ként (nulla hulladék) is hirdeti magát. Tényleg próbálnak erre a problémára megoldást találni: az épületben rengeteg szelektív kuka volt elhelyezve, újrahasznosított szalvétát, papírt használnak, és reggelinél sem lehetett találkozni a kis kiszerelésű, műanyagtermelő termékekkel, például margarinnal vagy lekvárral. Helyette minden üvegedényekben, tárolókban és tálcákon volt elhelyezve.

Egyébként a hotel "rendes" szobáin kívül igénybe lehet venni még szállásként 8 kisebb faházat közvetlen a szálloda mellett, az erdőben, ez a glamping. Minden faházhoz tartozik egy-egy hatalmas fadézsa, benne 34-39 fokos vízzel. Szóval aki még jobban természetközelségre vágyik itt megteheti. Sajnos kutyával nem lehet igénybe venni. 

A hotelen belül és kívül is rengeteg fa elem található, nálunk ez abszolút nyerő. 

A délutáni, esti italok elfogyasztására, beszélgetésekre ad lehetőséget egy kényelmes pihenősarok. Kanapén szeretnél pihenni, vagy az ablak mellett olvasgatnál egy könyvet, esetleg csak élveznéd a tájat, ezt itt mind megteheted. Mi nagyon imádtuk. 

Még egy érdekesség a helyről: amikor az alagsorba tartottam a mosdókhoz, szembetűnt a lépcső mellett 5-6 kép (festmény és skicc egyvelege) Marilyn Monroe-ról, majd tovább haladva megértettem miért került ki a falra. A lépcsővel szemben hajdan jobb napokat is megélt, mára bezárt Marilyn nevű night clubba botlottam, az ajtón még 2 nagy M betű is díszelgett. Bekukkantottam az üvegen keresztül, de a sok lomon és berendezésen kívül nem láttam mást.

A kiránduló napon viszonylag időben keltünk, majd reggeli után autóba ültünk, és 10 perc alatt már oda is értünk a tóhoz. Térítés ellenében óránként átvisznek csónakkal a tó közepén álló szigetre, majd kb 1 órával később vissza is visznek. A szigeten csak egy templom, egy galéria, egy kávézó, és egy kisebb bódé áll, ahol jegyet lehet venni, hogy be tudj menni a templomba. Balázs oda is felment, de harangot nem lehetett kongatni. Miután visszaértünk a szigetre, elindultunk, hogy körbe sétáljuk a tavat. Felmentünk a várba is, mivel itt szerettünk volna megebédelni, de sajnos zárva volt, amit a vár lábánál sehol sem jeleztek, szóval ez egy potyaút volt, nem baj éljen a friss levegő. Majd útközben eszébe jutott Balázsnak, hogy miért nem megyünk fel egy kilátóba, onnan még jobban rálátnánk a tóra. Ehhez a kis kitérőhöz ugyan eléggé ki kellett mozdulni a komfortzónából, mivel a havas-jeges út kissé megnehezítette a dolgunkat, pláne lefele. De azért amit láttunk valóban megérte felmászni a dombra, bár a kilátóig nem mentünk el. A túra után betértünk egy Arbor nevű helyre, ahol készségesen beengedtek minket sáros kutyával is. Majd visszamentünk a szállodába, ahol kutyafürdetéssel folytattuk  programunkat :)

Már a szigeten vagyunk

Újra a parton

Van akinek ez a hideg meg se kottyan

És hogy érdemes-e tél víz idején utazni, kirándulni? Mindenképpen! Egyszerűen bámulatos volt a hely a téli köntösével, így egy kevésbé ismert arcát láthattuk. Bár másnap búcsút intettünk Bled-nek, de valószínű járunk majd még erre, mivel a Bohinj-i tavon kívül más nevezetességek is felkeltették az érdeklődésünket.

És mivel lehetne legjobban zárni a kikapcsolódást, mint újdonságok kipróbálásával?! Jelen esetben leeveztünk a Hévízi-patakon, eddig úgyis mindenhova gyalog mentünk.

Az érkezés és bemutatkozás után a kocsik elhelyezése következett a végállomásnál, addig akik maradtak lesétáltak a zsiliphez. Majd miután visszaért mindenki rövid ismertető/tájékoztató után vízre bocsátottuk a kenukat, hogy kezdetét vegye a vízi túránk. Ezt a 10 km-es túrát kb. 3 órás tényleges evezéssel tettük meg, közben volt egy rövid szünet, ahol feltankoltuk magunkat az út hátralévő részére. Igaz az első 10 percben csak próbáltam a szituációval azonosulni, de utána egyre jobban élveztem, hogy csak úgy siklunk a vízen. Pár helyen kellett ténylegesen figyelni, hogy ne verjük be a fejünket, illetve, hogy a szűkebb részeken ne akadjunk el.

Az indulás után még közel a kifolyóhoz, gyönyörű fehér és lila tündérrózsákat láttunk, később már csak a nádas, a belógó ágak/fák, és a sűrű aljnövényzet (ettől egy helyen meg is akadt a kenunk, de szerencsére ki tudtunk belőle keveredni) tarkította a víz egyszínűségét. A tó és a patak felett lebegő páraréteg pedig plusz dobott az összképen. Én személy szerint nagyon élveztem, bár nagyon hideg volt és tényleg érdemes vízálló ruhával készülni mert az evezés során kerülhet víz a kenuba. 

Kutyával is bátran vegyetek részt, a túravezetőn kívül 2 másik gazdi is úgy gondolta, kedvencével vág neki a vízi túrának, és minden eb nagyon élvezte.

Ha szeretnétek ti is részt venni, keressétek őket: Vidra túra vagy Hévízi patak túra néven a facebookon.

Nagyon imádtam ezeket a napokat, ismét fantasztikus és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Így most újult erővel, feltöltődve vághatok majd ismét bele a dolgos hétköznapokba.

Szuper, már-már tavaszias időnk van, helyette én mégis az igazi havas télről ábrándozok. Megannyi emlékkép villan át az agyamon azokból az évekből, amikor igazi barátságra tettem szert a téllel. (Egyébként a tavalyi első és egyben legelső írásomat is pont a jó idő ihlette, csak akkor kifejezetten egy helyről- Obertauernről- emlékeztem meg.) Nézzük csak, hogyan is alakult ki ez a szoros kapocs köztünk, ami mostanára annyira elmélyült, hogy a hideg idő beálltával annyira várom az első hóesést, mint gyerekek az ajándékosztást. 

Szeretem ezt az évszakot is, a maga rideg valóságával, és annak ellenére is, hogy eléggé meg tudja nehezíteni a dolgunkat, legfőképpen, ami a közlekedést illeti. De ez a hatalmas ováció nálam se mindig volt így. Emlékszem amikor kis iskolás voltam, esett maxiumum 20 centi hó, és napokig közlekedési káosz alakult ki, vele párhuzamosan az utak korcsolyapályává változtak (legalábbis mi vidéken így éltük meg). A lejtős udvarunkból ilyenkor szinte lehetetlen volt kijárni. Fűrészpor, hamu, kartonlap minden előkerült, amit a feljáróra rá lehetett szórni vagy tenni, és ami a kocsi dolgát megkönnyítette. Persze nem csak ilyen keserves emlékeim vannak a régi telekről: én is építettem hóembert, igaz néhol kilógott egy-egy fűszál belőle, hiszen elég kevés hóból tudtam építkezni, de volt hóemberem, csak ez számított és mi is szánkóztunk a nővéremmel sötétedésig. 

Igazán nagy hóval és a vele járó hideggel talán 2011-ben találkoztam először, amikor elkezdtünk Tirol-ban dolgozni, ahol nem volt ritka ha lehull 50-60-70 cm hó egy nap alatt, vagy hogy éjszaka -25 fokra hűl le a hőmérséklet. Igaz ez volt a leghidegebb amivel ott, akkor találkoztam, ami amúgy ott tök természetesnek számít. Nyilván időközben mi is felszerelkeztünk sínadrággal, síkabáttal, jó minőségű kesztyűvel, hogy ha csak a boltig is akarunk lemenni, se ázzon szét a ruhánk.

2011-2012

Nem tudom kinek mi jut eszébe a szánkózásról, de gyanítom nem egy kb. 30 perc!! hosszúságú kiépített szánkópályán csúszkálás. Mi kipróbáltuk, teszteltük, és túléltük.  De én a 2. kör után magam részéről megköszöntem a közelebbi ismertséget, miután leszánkáztam nem kis sebességgel egy domboldalba, és miután hátulról belém jöttek. Alapvetően hatalmas élmény, nagyjából valahol a második gyerekkor határait súrolja. Bár páromék tudnának még plusz kalandokról mesélni, akik a 3. kör közben megálltak egy hütte-ben melegedni. Időközben persze rájuk esteledett, így a pihenőjük közben bezárt a felvonó és a szánkó kölcsönző is, és már csak a pályaegyengető gép társaságát élvezhették lefele.

A tavasz kezdetére nagyjából volt hogy már csak a magasabb hegycsúcsokon maradt hó, ami viszont páratlan látvány volt, bármikor is pillantottunk rá.

Na de Tirolban is a csak egy bájosabb arcát fedte fel előttünk a tél. Az igazi fekete leves Obertauern személyében érkezett. Ide már novemberben ki kellett mennünk, ahol 2-3 napig élvezhettük, hogy milyen szuper egy közel 1800 méter magas, szinte tök üres hegyen fekvő faluban lebzselni. Aztán leesett a hó, majd még esett hozzá és még, és bár nem havazott minden nap, azért volt annyi hó, hogy áprilisig kitartson. A legklasszabb az volt, mikor már kora reggel a napsugarakat lehetett élvezni, amivel nagyon kellett vigyázni, mert elég hamar lepirultunk. Igaz márciusra már szinte a falat vakartam kínomba, hiszen már mindenhol tavasz volt, csak nálunk nem.

Szabadnapon szinte mindig lementünk a hegyről, ilyenkor kihasználtuk a hó mentes terepet, majd este vagy késő délután beletörődve de visszahúztuk a csíkot Obertauernbe.

Itt egyébként nem volt ritka a hóvihar sem, aminek következtében volt hogy a hó fogsága alól kellett a járgányunkat kiszabadítani. De annak is nagyon örültünk, amikor napközben csak -12 fokot mutatott a hőmérő. Elég sok mindent megtapasztal(hat)tunk.

2016

(A következő két kép nem homályos, hóvihar volt)

2017

2019 (Nem saját fotók, forrás: facebook)

Az ember gyereke- jelen esetben én- azt hinné, hogy látott már mindent, amit ez az időszak nyújtani tud. De  rá kellett jönnöm idén télen (már igaz csak külső szemlélőként, hál' istennek), pontosabban a hírekből és képekből tájékozódva, hogy azoknál amiket mi láttunk, sokkal apokaliptikusabb helyzet is kialakulhat. Gondolok itt arra, hogy lezárták az "Obertauern lábánál" a hegyre vezető utat lavinaveszély miatt, míg ez idő alatt fent a hegyen meg napokig hullott minden nap minimum egy méter friss hó . Bevallom őszintén meglestem volna ezt a katartikus állapotot, majd utána szépen békésen visszajöttem volna a hó nélküli kis városkámba, pont úgy mint egy csiga aki a veszély elől bebújik a házába. 

Bár nem próbáltam se síelni, se snowbordozni, mi a sífutással (langlauf) ismerkedtünk meg helyette, amit hasonló, csak vékonyabb léceken művelnek mint a sí, és ahogy a neve is jelzi futni kell, csak a havon és léccel a lábadon. Első hallásra kicsit viccesnek tűnhet, de elég sokan űzik ez a sportot is. Persze utólag belegondolva jó lett volna megtanulni síelni, csak akkor attól tartottam, hogy összetöröm magam, és vége arra a szezonra a munkának. Hát majd talán egyszer ennek a tanulásnak is eljön az ideje, egyébként csodálom azokat akik mindenféle előképzettséggél nélkül felcsatolják a deszkát vagy a lécet, és autodidakta módon megtanulnak csúszni. 

Összesítve az élményeket: a tél varázslatos, mesébe illő, és bámulatos, bár olykor ijesztő. Ennek tudatában is rajongok a télért és a havas tájért,  nem véletlen, hogy egyik szeptemberben már hóembert építettem a Sasfészeknél, Németországban vagy a jegyes fotózásunkon hirtelen ötlettől vezérelve belevetettem magam a hóba, és hóangyalkát készítettem. Pontosan tudom azt is, hogy teljesen más hónapokig úgy élni, hogy körbevesz téged a nagy mennyiségű hó, vagy csak eltöltesz pár napot olyan helyen, ahol hó van. Óriásiak a különbségek, sokszor hoz ki a komfortzónából, mégis ha lehetőséged van, próbáld ennek az időszaknak is kiélvezni minden pillanatát.

Úgy gondolom sikerült elcsípnünk az utolsó őszi, meleg napot és ezt kihasználva kirándultunk még egyet a Bakonyban. (Másnap mikor a Balaton parton sétáltunk már jóval hűvösebb és szelesebb is volt az idő.) Úti célunk a Hubertlaki-tó, vagy  ismertebb nevén a bakonyi "Gyilkos-tó" volt.

Nevét az Erdélyben található igazi Gyilkos-tóról kapta, mivel valóban hasonlítanak egymásra (még csak képek alapján tudom ezt állítani, az erdélyit nem láttuk), de a vízből kiemelkedő facsonkok ugyanazt a látványt nyújtják. Eredetileg vaditatónak alakították ki a tavat, aminek egykor égeres állt a helyén, erről tesznek tanúbizonyságot a vízből kitüremkedő facsonkok, és ennek az egyvelegnek köszönhetően tárul elénk ez a különleges látvány. 

Ajka irányából érkezve, a főutat elhagyva, a gps-t követve hosszasan haladtunk az  "erdész úton". Mivel nem én vezettem közben tudtam gyönyörködni a minden irányból felénk magasodó, utolsó színeit mutató erdőnek. Az eddigi citromsárga vagy ezer változatát felvonultató kép után már a sötétebb, vöröses árnyalatokban tündöklő erdőt csodálhattam.

Az erdészháznál leraktuk a kocsit, itt táblák jelzik melyik irányba induljunk, hogy eljussunk a tóhoz. Így gyalogszerrel 700 métert megtéve már ott is vagyunk, ahol ez a szokatlan, de mégis megmagyarázhatatlanul szép kép fogad minket.

Egész idő alatt míg itt voltunk összesen kettő párral találkoztunk, az egyik akkor ment mikor mi megérkeztünk, a másik akkor jött, mikor mi indulni készültünk. Nyugi nincs kint tábla, hogy egyszerre csak egy pár élvezheti az erdő és a tó közelségét. 

Már szinte az összes falevél lehullott a fáról, és egybefüggő rozsdabarna-vörös szőnyegként terül elénk, annyira szép. A fák pedig magányosan de mégis egységet alkotva várják a kirándulókat.

Különböző hasznos információk mellett, a tó rövid történetét is olvashatjuk a táblán

Kb. 10-15 perc alatt körbe lehet sétálni, illetve jobban szemügyre lehet venni a tavat

Ennél a tónál is pihennek kacsák, bár nem tudtam lefényképezni őket, mert egyik oldalról a másikra vándoroltak, ahogy megláttak minket, szóval most ezt a képzelőerőtökre bízom... Helyette viszont lencsevégre kaptam egy boldog Bendzsót :) Aki, akár hiszitek akár nem a 2 óra alatt, míg itt voltunk ennyire jól érezte magát. Mondhatnám úgy is, hogy majd kicsattant örömében

Tűzrakóhely padokkal... aki elég élelmes hozzá, hogy hozzon magával sütnivaló finomságokat, nyugodtan használhatja.  

Bár nálunk nem volt semmi sütéshez való kellék, a közvetlen tó melletti padoknál a falevélszőnyegre leültünk még beszélgetni. Kabátban ideális meleg volt, pont ránk sütött a nap, és mivel sokáig csapadékmentes időnk volt, a leveles is száraznak bizonyult, ja és közben a tóra is ideális rálátásunk nyílt. Amolyan igazán tökéletes pillanatot éltünk meg.

A már fentebb említett vadászház, ami egykor az Eszterházy grófok tulajdonában állt, akkor még mint vadászkastély, de az 1967-ben leégett. Helyén ma ez a vadászház és kulcsosház áll.

Továbbra is bátran buzdítok mindenkit a kirándulásra, még a hideg idő beálltával is! A megfelelő öltözéket beszerezve még mindig elég komfortosan érezhetjük magunkat! Ja és bátran keressetek fel nyugisabb, kevésbé tömeghelyeket is!

Testnek és léleknek jár a kényeztetés, úgy gondolom ezzel nem mondok újdonságot. Mi jógán, masszázson kívül szívesen járunk szaunázni is és ebben az évben 3 különböző wellnesshelyet is volt lehetőségünk kipróbálni, mindet oly módon, hogy ajándékba kaptuk. Lássuk milyen szolgáltatást és milyen maradandó vagy kevésbé maradandó élményt tudtak nyújtani? 

Badacsony, Bonvino

Ezt a hotelt, pontosabban a wellness részleget egy karácsonyi vásáron nyert ajándékutalványnak köszönhetően vehettük igénybe. Igaz szinte egész évben fel lehetett volna használni, de miért ne indíthatnánk rögtön az év első napját relaxálással- tettük fel a kérdést-, de nem is kellett sokáig gondolkodnunk a válaszon. Meg ha már az idő is olyan szürke és szötymörgős volt, legalább a kedvünk ne legyen olyan borús. 

Hangulatos külső, modern belső, kedves személyzet és az igényeinket kellőképpen kielégítő wellness oázis. A wellness méretét tekintve sem nem óriási sem nem túl kicsi: jacuzzi, szaunák, gőzkabin  és úszómedence is rendelkezésre állnak. Tiszta időben akár a lemenő nap sugarait is élvezhetjük a jacuzziból.

Külön felhívnám a figyelmet a csendes órákra, hogy aki kisgyermek nélkül érkezik is kellőképpen ki tudjon kapcsolni. Remek ötletnek tartom, így mindenki igényeit ki tudják elégíteni.  Badacsony szívében, és a fák ölelésében elhelyezkedő hotel a mi tetszésünket valóban elnyerte. Aki pedig több napot is eltölt itt, még akár kisebb sétát is tehet a környező szőlőültetvények között, de akár a Badacsony hegyét is megmászhatja, vagy betérhet valamelyik pincészetbe egy finom borkóstolóra. 

Bükfürdő, Caramell Premium Resort

 Az esküvőnkre kaptuk ezt a pár napos pihenést, ami hivatalosan az ország keleti részébe szólt, de mivel most nem akartunk 3-4 órát utazni, így jobbnak láttuk ha élünk a módosítás lehetőségével. Az interneten található információk és képek alapján hamar elnyerte tetszésünket a szálloda, így elég könnyen eldőlt hol fogjuk az esküvő utáni gőzt kiengedni. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy annyira elvarázsolt a szálloda kabalacicájának majd az utódjának a története, hogy mindenképp szerettem volna látni. Egy holisztikus nézetű hotel, ahol még egy tündéri fekete kabalacica is várja a vendégeket, lelki szemeim előtt a kánaán szó lebegett. Ilyen jó előérzettel, maximális jó kedvvel indultunk útnak. Garantáltan a legjobb időpontot választottuk a wellnessezéshez (február vége), hiszen kint ereje teljében munkálkodott a tél: sűvített a szél, tombolt a hóvihar, az utak majdnem hogy járhatatlanok voltak, mi pedig csak az üvegen keresztül, bentről élveztük a szállodai szolgáltatásokat. Azokat a fél-fél órákat, amíg kivittük megsétáltatni a kutyust (igen kutyabarát a szállás) meg ki lehetett bírni. Sőt hetente többször élő zenével is kedveskednek a vendégeknek, amit egyik este nekünk is volt lehetőségünk élvezni.

Ennyire jól éreztük magunkat 

Ha már azon meglepődtetek, hogy van olyan hely, ahol bevezették a gyerekmentes órát, akkor kíváncsi lennék, hogy ahhoz mit szóltok, hogy itt egy egész gyermekmentes övezetet (Silent Zone) alakítottak ki, ahova 16 év alatt nem lehet belépni. Nyilván nem azért mert mindenki tök pucéran mászkál, szimplán csak zajmentes résszel szerették volna a vendégeket megörvendeztetni. Élményfürdő, medence, szaunák, tepidárium, török gőzfürdő, mind-mind az ide látogatók kényelmét és feltöltődését szolgálják. Pánikra semmi ok, a gyerekes családok sem voltak kirekesztve, a felnőttbarát részen kívül rendelkezésre áll még 2000 m2 terület (Zen Spa), ahol mindenki kedvére kipróbálhat mindent az exkluzív fürdő- és szaunavilágban.

Szóval nálunk ez a 2 nap csak a kikapcsolódásról szólt,  amihez a hotel hangulata nagyban hozzájárult. Buddha- szobrok, harmónikus színek, letisztult- modern berendezés, minden, ami a lelkünket melengeti. Az i-re a pontot a hálóban található kád tette fel, ahol esténként pezsgőt szürcsölve áztattuk magunkat, elvégre nászúton voltunk, és ugyebár élni tudni kell. Egyébként a nászutas csomagunkhoz tartozott egy páros masszázs is, csak hogy tényleg ne szenvedjünk semmiben sem hiányt. Reggelinél és vacsoránál bőséges kínálatból tudtunk választani, sőt este még gluténmentes sütit is tudtam enni (aki nem így étkezik, az nem igazán tudja ez mekkora kincs).

Masszázs szobák előtti várakozó

Cayenne Bár

Bejárat a Cardamom étteremnél

Nagy bánatomra azonban a kabalacicával nem találkoztunk. A recepciós hölgy elmondása alapján nem érezte egyedül jól magát, így az egyik dolgozó elvitte haza más cicák mellé, hogy ne legyen magányos. Egyik nap kimerészkedtünk a nagy hidegbe, és betértünk az Auróra nevű étterembe, ami egy igazi kis modern fogadóra emlékeztet, de a szó legjobb értelmében. De még milyen jól tettük?! Ha már a hotelben nem, itt be tudtuk pótolni a csekély 2 napja tartó macskahiányunkat (a mi két cicánk otthon maradt, és egyik barátunk járt át megetetni és megszeretgetni őket). Az étterem dolgozói etettek és befogadtak egy kóbor cicát, aki míg ott voltunk jobbára csak békésen szunyókált a bundával leterített székeken. Az étterem hangulatos,  a személyzet barátságos és az ételek is nagyon finomak voltak. Ide bátran térjetek be, ha finom falatokra és egy kis cicadorombolásra vágynátok!

Auróra Étterem

Bükfürdő és a Caramell Resort nálunk hatalmas tetszést aratott, ide máskor is szívesen visszatérnénk. Garantált a feltöltődés!

Zalacsány, Batthyány Wellness Kastély

Még karácsonyra kaptuk az ajándékutalványt ami egy vasárnapi wellneszezésre szólt. Igen, valóban jól kihúztuk, már ami a felhasználási idejét illeti, de kerestük a megfelelő alkalmat, ami most novemberben jött el. Nagyjából tudtam mire lehet számítani, mert már évekkel ezelőtt jártam itt. Azóta igaz volt vezetőváltás, érhetett (volna) meglepetés.

Ami számomra újdonság volt, hogy kutyát is be lehet hozni a szállodába (bár mi otthon hagytuk a miénket), csak észrevettük, hogy sok kutya szaladgált a parkban, és vizes edény is be volt készítve a recepción. A másik aminek egészen idáig nem tulajdonítottam oly nagy jelentőséget vagy csak nem volt ennyire szembetűnő, -de most már ez is nagy hangsúlyt kap- hatalmas, rendezett és gyönyörű fákkal borított parkja van a hotelnek, ahol akár egy kiadós ebéd vagy egy délutáni szaunázás után nagyokat lehet sétálni. Szemet gyönyörködtető, és lelket melengető, nem csodálkozom rajta, hogy rengetegen választják az esküvőjük helyszínéül.

A kastély épületében található wellness kisebb, szolidabb verzióban áll rendelkezésre, nem nagyzoló, bár van minden (szauna, jacuzzi, medence) amire szükség lehet. De ha ez nem lenne elég, akkor a 200 méterre elhelyezkedő Wellness Központ mindezeken kívül plusz sószobával, és gőzkabinnal várja az érdeklődőket. Sőt mi több egyedi igényeket, zártkörű rendezvényeket is szívesen lebonyolítanak itt. Érkezéskor minden szükséges kelléket (köntös, lepedő, törölköző, órák) megkaptunk, panaszunk nem sok mindenre  lehet, mindössze az öltöző zárral akadt némi problémánk, ezt leszámítva a wellness résszel meg voltunk elégedve. 

Aki több napot szeretne itt eltölteni, és nem csak átutazóban van, mint mi, annak rendelkezésére áll még minigolf és teniszpálya is. De ha a minigolf nem elégítené ki az igényeket, akkor a kastélytól nem messze található az utóbbi években felfutott 18 lyukú Zala Springs golfpálya is, ahol van mód a golfozás rejtelmeit eltanulni, vagy tudásunkat megcsillogtatni. 

Összegzés

Három különböző hely, három különböző tematika! Mégis úgy gondolom mindegyiknek meg vannak a maga szépségei és előnyei. Jó tanácsként írom, hogy mindig informálódj, érdeklődj az adott helyről (főleg ha van lehetőséged választani), és nagy csalódás nem érhet, hacsak nem pozitív irányba! A mai világban az internet segítségével egy kis kutakodás után mindenki ki tudja választani a neki megfelelő szolgáltatásokat nyújtó hotelt!

Mi pedig köszönjük ezeket a nagyszerű napokat!

Pár hete hétvégén a kávézóban ahol dolgozok meglepő dologra lettem figyelmes: négy húszas éveiben járó fiatal ahelyett, hogy nyomkodta volna a telefonját, "orszàg-várost" játszott. Mondhatom, hogy leesett az állam, mivel ilyet elég ritkán látok. De ha még ti is úgy nőttetek fel, hogy szabad időben előkerültek a társasok, vagy kint játszottatok az udvaron, akkor szuper gyerekkorotok volt. Ennek apropóján, nosztalgiázva kicsit összegyűjtöttem a saját kedvenceimet, plusz kiegészítem a párom és a nővérem kedvencével.

(Elsősorban) Lakásban játszhatók:

- Gazdálkodj okosan

Na ez az a játék, amit a '90-ben vagy korábban születetteknek biztos nem kell bemutatnom. Mi még büszkélkedhetünk az eredeti verzióval, de interneten már új kiadásban és ezt hallgassátok már eurós változatban is (mi a fene??) be lehet szerezni. Emlékszem mekkora izgalom töltött el, hogy körről körre minél több berendezést szerezzek a házhoz. Fantasztikus játék volt.

- Kérdezz! Felelek

Ha emlékeim nem csalnak, ezt általában a nővéremmel kettesben játszottuk. Bár túl kicsi voltam még, hogy minden kérdésre tudjam a választ, azért a kártyák ismétlődésével már megjegyeztem a válaszokat. Egyébként lehet nem is csak az informatív, tudást fejlesztő játékot élveztem, hanem az együtt töltött időt.

- Mesterlogika

Ez nem tudom mennyire volt népszerű vagy egyáltalán ismert másoknál, nálunk -miután valamilyen ünnepre (karácsony vagy húsvét) ajándékba megkaptuk - hetente többször is előkerült. Én személy szerint imádtam ezzel (is) játszani. Aki nem ismerné a játék lényege, hogy négy különböző színből egy színkombinációt kellett elrejteni, amit aztán a másik félnek ki kellett találnia. Fehér és fekete pálcikákkal lehetett segíteni a partnernek, az egyik azt jelezte, hogy egyáltalán nem jó a szín, míg a másik, hogy jó a szín, csak nem jó helyen van. Amolyan egyszerű, de nagyszerű játék. 

- Ország-város

Az egyik legolcsóbb játék, hiszen a papíron és a tollon/ceruzán kívül nem kell hozzá más eszköz, mégis akár órákat is el lehet "szöszmötölni" vele. Még a középiskolában is gyakran játszottuk, ha már  túl unalmas volt egy óra mindent tudtunk az adott órán. 

- Tetris (telefonok elődjeként)

Először a nővérem volt olyan szerencsés helyzetben, hogy kapott egyet, amivel néha én is játszhattam. Ha rákerestek a Brick Game névre, akkor azt a "típust" hozza be, ami nekünk/neki volt, talán szürke színben. Majd pár évvel később én is kaptam egy rózsaszínt, kinyitható telefon formájában. És nagyjából úgy működött, mint most a telefonok, "beszippantott", és csak azzal akartunk játszani. Szerencsére azért, hamar csökkent a lelkesedés iránta.

- Puzzle

Bár nincsenek különösebb emlékeim arról, hogy gyerekként sokat kirakóztam volna, mégis felkerült a listámra. 21-22 évesen kaptam igazán rá az ízére, olyannyira hogy ha bementünk egy játékboltba, akkor kerestem a jobbnál jobb képeket, hogy aztán otthon minél előbb neki tudjunk állni, sőt már barátoktól és rokonoktól is kaptunk ajándékba. Lakásunk díszei ezek a színes, fekete-fehér és 3D-s változatok. Bár lecsengett ez a mizéria (vagyis már nincs rá annyi időm), arról még nem tettem le, hogy egyszer (talán öreg koromban) kirakjam a világ legnagyobb puzzle-jét. Mire is gondolok? Gyorsan megnéztem a Regio Játék oldalát, most mit kínálnak: van egy 32.000 db-os, itt New York City látképét kapjuk végeredményként, míg a 40.320 db-osnál Walt Disney meséit. Hmm, ehhez már csak egy nagy ház kell, hiszen 680 cm x 190 cm nagyságú képet kapunk, ha ki tudjuk rakni.

A legelső kép, amit kiraktunk. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de megérte türelmesnek lenni.

Egy másik nagy kedvencem, annyira nem mindennapi. Kirakni a fekete-fehérhez képest viszont gyerekjáték volt. 

Párom kedvence: Monopoly

Nem múlhatott el úgy korábban baráti összejövetel, hogy ne vettük volna elő, és ügyeskedtünk fölötte minimum 2-3 órát. Ez a stratégiai játék okozott már rengeteg önfeledt pillanatot és azért valljuk be fejtörést is. Most már mindenféle verzióban lehet kapni, többek között Agymenők kiadásban, vagy olyat is lehet venni, ahol pénz helyett már kártyát használnak. 

Nővérem kedvence: Origami

Annyira fantasztikus dolgokat tudott hajtogatni, egyszerűen lenyűgöző volt a lelkesedése. Emlékszem még életemben nem láttam olyan pici papírnyulakat, mint amiket ő hajtogatott. Én csákót, vagy hajót, azért nagy nehezen összehozok, de azért annyira ügyes nem vagyok mint ő. De többször előfordult már az is, hogy a vendégek ráérős idejükben hajtogattak nekünk különböző tárgyakat.

Szabadtéri játékok:

- Ugróiskola

Nem nagy találmány, de még csak nem is igényel sok gondolkodást, sokkal inkább az ügyességedet tette próbára. A szomszéd kis srácokkal gyakorta felrajzoltuk a járdára, kerestünk egy megfelelő követ, aztán már mehetett is a móka.

- Számháború

Igaz ilyet csak egyszer sikerült játszanom gyerekként valamilyen osztály vagy sulis program keretein belül (azért mégis csak jobb, ha 10-20 fő játszik, mint 4), mégis eléggé beleitta magát az emlékeimbe, hogy ez egy nagyon klassz játék. Ha úgy nézzük a bújócska egy szinttel komolyabb változata. 

- Tollas labda

Egyszerűen IMÁDOM, a mai napig ha lehetőségem adódik mindig ütőt ragadok (bár ez felnőttként már elég ritkábban fordul elő, az utóbbi években maximum 2-3 alkalommal volt rá alkalmam). Gyerekként nyaranta csak kimentünk az udvarra vagy a ház elé, a nem túl forgalmas kis utcába és sötétedésig tollasoztunk. Jobbára csak a szúnyogok vagy egy rosszul felmért ütés (majd hatalmas sírás, általában részemről) zavart be bennünket. 

Bízom benne, hogy sok családban előkerülnek ezek közül vagy ezekhez hasonló játékok, hogy aztán önfeledten együtt töltsenek ebben a rohanó világban egy rövidke időt. Legtöbbje tényleg nem nagy összeg, szóval ez nem hiszem, hogy kifogás lehetne. 

Ismét "Egy ismerjük meg kis hazánkat" projektbe vágtuk a fejszénket (még 2016 nyár végén): ezúttal Dobogókőt vettük cèlba. Közvetlen ide foglaltunk szállást a Platán Panzióhoz tartozó Erdei villába. Ékezéskor adódott egy kis gubanc, mivel az apartman, amit Balázs kiválasztott, nem volt szabad. Felajánlottak egy másik sima szobát, amit természetesen minden gond nélkül elfogadtunk, pluszba a cicánk szállásának költségeit is elengedték.  (Ekkor még csak egy Bocmónk volt, akit a hosszabb utakra vittünk magunkkal.) Alapvetően nem tartjuk magunkat problémás vendégnek, így itt sem kezdtünk hepciáskodni. Madárcsicsergés, az erdő közelsége, kevés turista, igazából minden adott volt így is a kellemes kikapcsolódáshoz. Amúgy ajánlom mindenkinek, hogy inkább hétköznap menjetek, mert így elkerülhető a nagyobb tömeg. (A hazaidulásunk napja szombatra esett, amikor is már kora reggel csapatostul rohamozták meg Dobogókőt.)

Érkezés napján a kb. 10 percre lévő kilátóhoz elsétáltunk és gyönyörködtünk a látványban. Szép és tiszta időben egész távolra el lehet látni. Extra tipp: mi a fényképező mellett egy ideje már távcsövet is viszünk magunkkal a kirándulásokra. Este pedig nagyjából össze is állítottuk a következő napok programjait, de ahogy az lenni szokott, közben kisebb módosításokat beiktattunk.

Dobogókő kilátó

Az érkezést követő napra terveztük a Rám-szakadékhoz a túránkat, ami kezdésnek azért elég komolynak bizonyult. Dobogókőtől egészen le a Rám-szakadékig és vissza minimum 5 órát gyalogoltunk, és ebben benne volt kb. 600 méter szintkülönbség. Eléggé pazar élményt nyújtott mind az odavezető út, mind a szakadék megmászása. Ahogy írtam elég kemény terep, de kellő odafigyeléssel gond nélkül teljesíthető a táv.  Arra azonban figyeljünk, hogy a szakadékot lentről felfele kell megközelíteni, így tudjuk a torlódást elkerülni. Illetve a helyszínnek megfelelő öltözékben érdemes jönni. Kisebb szakaszokon a korlát már nem látja el funkcióját, így valóban kellő figyelemmel kellett nekünk is felmászni, de mindezeket leszámítva tényleg páratlan élményt és látványt nyújtott. A Rám-szakadék után útba ejtettük a Rám-hegyen lévő Ferenczy- sziklát is, amit sokan úgy gondolnak ez a Föld szívcsakraközéppontja. 

Visszafele már nem a kijelölt útvonalon mentünk, próbáltunk kicsit csalni, mert eléggé el voltunk fáradva, de szerintem még jobban kiszúrtunk magunkkal. Látszólag egy rövidebb szakaszon szerettünk volna levágni az útból, hogy hamarabb visszaérjünk a kiindulóponthoz, de helyette kaptunk egy kb. köldökig érő gazos, meredek kaptatót, hurrá. Hát a mi esetünkben itt él "a járt utat járatlanért ne cserélj le" mondás.  

Rám-szakadék

Ferenczy-szikla 

Másnap reggelinél összebarátkoztunk egy középkorú párral, akik azt tervezték, hogy a reggelijük elfogyasztása után részt vesznek egy spirituális túrán. " A túrák azon az útvonalon haladnak, melyet egykor királyaink jártak meg a koronázás előtt, hogy beavatást kapjanak azokhoz a szent energiákhoz, melyek segítségével kapcsolódtak az Éghez a Nép vezetése céljából. Térképen a Turul madár kontúrját követi az útvonal. A szent útvonal bejárása egyéni, spirituális fejlődésünket szolgálja, melyet Őseink szellemszintű jelenléte támogat." Kedvet kaptunk mi is hozzá, pláne, hogy az elmúlt években kígyózott be a mi életünkbe is, amikor is elkezdtünk a spiritualitással jobban foglalkozni. Szóval eléggé megörültünk az ötletnek, mi is gyorsan puccba vágtuk magunkat és indultunk is a szálloda elé gyülekezni. Itt még bevártunk egy fiatal  hölgyet, aki csatlakozott hozzánk.

Ugyan mi nem  törtünk elődeink babérjaira, azonban az utat mi is végigjártuk. Olykor-olykor megálltunk egy-egy fontosabb állomásnál, még mantrát is zengettünk helyenként. Abszolút feltöltődve értünk a másfél órás utunk végére. A "poén" az egészben, hogy a túrát pont az a pár nem tudta teljesíteni, akiktől hallottunk róla. Bármennyire szerette volna a hely dobogását hallani a hölgy, nem tudta a tériszonyát leküzdeni (elég szűk ösvényen vezetett az út, valóban helyenként embert próbáló volt), így vissza kellett fordulniuk. Egyébként a hely nem dobog, hacsak a benned lévő felerősödött energiát nem tudod be a hely dobogásának.

Túra után a panzió éttermében a másik hölggyel, aki szintén velünk tartott, még összeültünk ebédelni, akiről is kiderült, hogy feladta az osztrák munkáját, hogy itthon régi vágyait megvalósítsa. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és egyes embereket sem véletlenül sodor utunkba a sors. Már csak azért sem, mert nálunk is sokszor téma, hogy meg szeretnénk valósítani önmagunkat és az álmainkat.

A napunkat Esztergomban zártuk további kalandok nélkül, egyszerű kis lazítással, hol máshol mint egy cukrászdában. Mivel ebben az időszakban mi magunk is cukrászdában dolgoztunk, ahol nagy hangsúlyt fektettek az országtorta kivitelezésébe, így mindenképpen olyan helyet kerestünk, ahol megtudtuk kóstolni. Az addig rendben, hogy az aktuális év tortája kapható volt náluk, de azon kívül egészen 2011-ig visszamenőleg meg lehetett kóstolni bármelyiket. Katonás rendben sorakoztak egymás mellett az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütemények, amiből 3 vagy 4 félét biztosan megkóstoltunk. Szóval választásunk Esztergom kertvárosában az 1981-ben családi vállalkozásként induló Kovács cukrászdára esett. Hát...finomak voltak ugyan a sütik, de azért annyira maradandó élményt nem hagytak számunkra.

Ezek után még elsétáltunk a bazilikához is. Amiről jöjjön pár érdekes adat: teljes neve: Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert főszékesegyház (ez ahhoz hasonló, mint amikor van egy Mirci nevű macskád, de mindenki csak Cicának hívja...) Magyarország legnagyobb egyházi épülete (az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas),  így ezzel az ország legmagasabb épülete is. Lehetőségünk adódott sétálni a kupola peremén, amivel nyilván éltünk is. Majd a nap zárásaként még élveztük kicsit a naplementét.

A túra során érintett pontok némelyike 

Siketek Mária Kegyhelye

Kilátás az esztergomi bazilika kupolájából

Másnap a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz (skanzenhez) látogattunk el. Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely a 100-200 évvel ezelőtti magyar vidéki életbe, (tájegységekre bontva) repít el. Olyan programokon vettem részt, mint a gyertyaöntés, vagy a bőrkarkötő fonás. De akár előzetes bejelentkezés után, csoportokban kemencehasználati oktatáson is részt lehet venni, ahol olyanokat is elkészítenek mint kenyér, lepény vagy kürtős kalács. Ha nem vagy konyhatündér elég ha csak betérsz a Skanzen pékségbe, az onnan áradó finom illatok mellett mi sen tudtunk csak úgy tovább menni, "muszáj" volt a helyben, fatüzelésű kemencében készült pogácsákat megkóstolni. Ezt semmiképpen se hagyjátok ki, ha már itt jártok.

Ha már tavasszal kimaradt a lillafüredi erdei vasútélmény, gondoltam majd itt bepótolom a Skanzen vonattal (tudom, hogy nem ugyanazt az élményt adja vissza...), de pechemre aznap mikor ott jártunk nem üzemelt. Ezek szerint van amit nem kell erőltetni. Ezt a helyet is bátran ajánlom családi programnak, gyerekkel is élvezhető, tartalmas élményeket tud nyújtani. 

Szentendrei skanzen bejárata

Utolsó napunkra a visegrádi várat választottuk. Maga a vár elég romos, ha csak ezért jöttünk volna, hatalmas nagy csalódás fogadott volna minket. De így, hogy a Dunakanyar előttünk hevert, kárpótolt minket a vár elenyésző élményéért. 

Visegrád és a Dunakanyar

Valószínűleg továbbra is maradunk inkább a természeti értékek felkeresésénél, azokban eddig még sosem csalódtunk! Mindenkit arra buzdítok, hogy töltsön minél több időt szabadban, ha hasonlóan szép helyeket (vagy pont ezeket) szeretne látni!