A jelenlegi munkahelyemnek köszönhetően nyáron nem lehet szabadságra menni. És mivel kb. pont egy hónapja voltam utoljára szabin, amikor inkább a semmitevésre és az otthon melegére volt igényem, most arra törekedtem, hogy minél többet ki tudjunk hozni ebből az időből. 

Szóval mit is lehet csinálni a téli szabadság idején?

Élményeket gyűjteni! Rengeteget! Kicsit olyan volt mintha álomból álomba ugráltam volna, szinte annyi időm se volt hogy megemésszem, jól elmerengjek a látottakban és az átéltekben. Abszolút nem panaszkodok, mivel most pont erre volt szükségem, az utóbbi időben úgyis elég időt töltöttem bent a munkahelyen. Pontosan már nem emlékszem mit mi után tűztünk ki, talán nem is ez a fontos, de annyira kerek és tartalmas volt, hogy ennyi élményt máskor hónapok alatt sikerülne összehozni.

Régóta terveztük, de külső körülményeknek köszönhetően csak most valósulhatott meg, hogy kilátogassunk a család egy részéhez Tirolba. Igaz kicsit tartottam a korai keléstől, mert nem nagyon szeretek hajnalok hajnalán felkelni, de láss csodát fél 4 körül sikerült kibújni az ágyból. Nagyjából egy óra alatt sikerült összeszedni magunkat, és útnak is indultunk. A tervezett 6 és fél-7 órás útból- a dugónak, és a hóesésnek köszönhetően- lett 8 és fél- 9 órás menetidőnk. DE még ez sem tudta elvenni a jó kedvemet, sőt míg vártunk a kocsiban gyermeki áhítattal figyeltem a tájat és a hóesést, annak ellenére, hogy nem először van részem ilyen csodaszép látványban. 

Aznap, mikor mentünk leesett 20-30 centi friss hó

A nagyjából 24 óra alatt amit itt töltöttünk többször megfordult a fejemben, miért nem lehet megállítani az időt?! Csak egy kicsit, hogy ennek a tökéletes pillanatnak minden apró részét kiélvezhessük. Pont azt a pillanatot, amikor csak úgy boldog vagy!

Tirol után következő állomásunk Szlovénia volt, méghozzá a Bledi-tó, és ezzel a 2019-es célokból, ezt már ki is pipálhatom.

Amikor szállást kerestem elsődleges szempont volt, hogy a kutyát is tudjuk vinni magunkkal, illetve legyen reggelizési lehetőség. A választásunk Hotel Ribno-ra esett, és azon kívül, amiket mi vártunk tőle, sokkal többet kaptunk. Nyilván még itthon mikor keresgéltem, jól áttanulmányoztam a weboldalukat, és már akkor felfigyeltem több olyan dologra is, amik nagyon közel állnak hozzánk:

1. A szállás egy fenyőerdő mellett helyezkedett el, nem túl messze a tótól (kb. 2-3 km), de ahhoz mégis elég távol, hogy nyugodtan tudjunk kutyát sétáltatni, és ne legyen nagy nyüzsgés a szálloda körül. Sőt annyira természet közeli volt a hely, hogy egyik reggel, míg készülődtünk, kinéztem az ablakon, gyönyörködtem a tájban és közben mókusok kergetőzésére lettem figyelmes, tőlem majdnem karnyújtásnyira. 

2. Egyre jobban foglalkoztat a környezetvédelem, és a szemétprobléma, amikre próbálok egyre tudatosabban odafigyelni. És láss csodát a hotel zero waste-ként (nulla hulladék) is hirdeti magát. Tényleg próbálnak erre a problémára megoldást találni: az épületben rengeteg szelektív kuka volt elhelyezve, újrahasznosított szalvétát, papírt használnak, és reggelinél sem lehetett találkozni a kis kiszerelésű, műanyagtermelő termékekkel, például margarinnal vagy lekvárral. Helyette minden üvegedényekben, tárolókban és tálcákon volt elhelyezve.

Egyébként a hotel "rendes" szobáin kívül igénybe lehet venni még szállásként 8 kisebb faházat közvetlen a szálloda mellett, az erdőben, ez a glamping. Minden faházhoz tartozik egy-egy hatalmas fadézsa, benne 34-39 fokos vízzel. Szóval aki még jobban természetközelségre vágyik itt megteheti. Sajnos kutyával nem lehet igénybe venni. 

A hotelen belül és kívül is rengeteg fa elem található, nálunk ez abszolút nyerő. 

A délutáni, esti italok elfogyasztására, beszélgetésekre ad lehetőséget egy kényelmes pihenősarok. Kanapén szeretnél pihenni, vagy az ablak mellett olvasgatnál egy könyvet, esetleg csak élveznéd a tájat, ezt itt mind megteheted. Mi nagyon imádtuk. 

Még egy érdekesség a helyről: amikor az alagsorba tartottam a mosdókhoz, szembetűnt a lépcső mellett 5-6 kép (festmény és skicc egyvelege) Marilyn Monroe-ról, majd tovább haladva megértettem miért került ki a falra. A lépcsővel szemben hajdan jobb napokat is megélt, mára bezárt Marilyn nevű night clubba botlottam, az ajtón még 2 nagy M betű is díszelgett. Bekukkantottam az üvegen keresztül, de a sok lomon és berendezésen kívül nem láttam mást.

A kiránduló napon viszonylag időben keltünk, majd reggeli után autóba ültünk, és 10 perc alatt már oda is értünk a tóhoz. Térítés ellenében óránként átvisznek csónakkal a tó közepén álló szigetre, majd kb 1 órával később vissza is visznek. A szigeten csak egy templom, egy galéria, egy kávézó, és egy kisebb bódé áll, ahol jegyet lehet venni, hogy be tudj menni a templomba. Balázs oda is felment, de harangot nem lehetett kongatni. Miután visszaértünk a szigetre, elindultunk, hogy körbe sétáljuk a tavat. Felmentünk a várba is, mivel itt szerettünk volna megebédelni, de sajnos zárva volt, amit a vár lábánál sehol sem jeleztek, szóval ez egy potyaút volt, nem baj éljen a friss levegő. Majd útközben eszébe jutott Balázsnak, hogy miért nem megyünk fel egy kilátóba, onnan még jobban rálátnánk a tóra. Ehhez a kis kitérőhöz ugyan eléggé ki kellett mozdulni a komfortzónából, mivel a havas-jeges út kissé megnehezítette a dolgunkat, pláne lefele. De azért amit láttunk valóban megérte felmászni a dombra, bár a kilátóig nem mentünk el. A túra után betértünk egy Arbor nevű helyre, ahol készségesen beengedtek minket sáros kutyával is. Majd visszamentünk a szállodába, ahol kutyafürdetéssel folytattuk  programunkat :)

Már a szigeten vagyunk

Újra a parton

Van akinek ez a hideg meg se kottyan

És hogy érdemes-e tél víz idején utazni, kirándulni? Mindenképpen! Egyszerűen bámulatos volt a hely a téli köntösével, így egy kevésbé ismert arcát láthattuk. Bár másnap búcsút intettünk Bled-nek, de valószínű járunk majd még erre, mivel a Bohinj-i tavon kívül más nevezetességek is felkeltették az érdeklődésünket.

És mivel lehetne legjobban zárni a kikapcsolódást, mint újdonságok kipróbálásával?! Jelen esetben leeveztünk a Hévízi-patakon, eddig úgyis mindenhova gyalog mentünk.

Az érkezés és bemutatkozás után a kocsik elhelyezése következett a végállomásnál, addig akik maradtak lesétáltak a zsiliphez. Majd miután visszaért mindenki rövid ismertető/tájékoztató után vízre bocsátottuk a kenukat, hogy kezdetét vegye a vízi túránk. Ezt a 10 km-es túrát kb. 3 órás tényleges evezéssel tettük meg, közben volt egy rövid szünet, ahol feltankoltuk magunkat az út hátralévő részére. Igaz az első 10 percben csak próbáltam a szituációval azonosulni, de utána egyre jobban élveztem, hogy csak úgy siklunk a vízen. Pár helyen kellett ténylegesen figyelni, hogy ne verjük be a fejünket, illetve, hogy a szűkebb részeken ne akadjunk el.

Az indulás után még közel a kifolyóhoz, gyönyörű fehér és lila tündérrózsákat láttunk, később már csak a nádas, a belógó ágak/fák, és a sűrű aljnövényzet (ettől egy helyen meg is akadt a kenunk, de szerencsére ki tudtunk belőle keveredni) tarkította a víz egyszínűségét. A tó és a patak felett lebegő páraréteg pedig plusz dobott az összképen. Én személy szerint nagyon élveztem, bár nagyon hideg volt és tényleg érdemes vízálló ruhával készülni mert az evezés során kerülhet víz a kenuba. 

Kutyával is bátran vegyetek részt, a túravezetőn kívül 2 másik gazdi is úgy gondolta, kedvencével vág neki a vízi túrának, és minden eb nagyon élvezte.

Ha szeretnétek ti is részt venni, keressétek őket: Vidra túra vagy Hévízi patak túra néven a facebookon.

Nagyon imádtam ezeket a napokat, ismét fantasztikus és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Így most újult erővel, feltöltődve vághatok majd ismét bele a dolgos hétköznapokba.