Úgy gondolom sikerült elcsípnünk az utolsó őszi, meleg napot és ezt kihasználva kirándultunk még egyet a Bakonyban. (Másnap mikor a Balaton parton sétáltunk már jóval hűvösebb és szelesebb is volt az idő.) Úti célunk a Hubertlaki-tó, vagy  ismertebb nevén a bakonyi "Gyilkos-tó" volt.

Nevét az Erdélyben található igazi Gyilkos-tóról kapta, mivel valóban hasonlítanak egymásra (még csak képek alapján tudom ezt állítani, az erdélyit nem láttuk), de a vízből kiemelkedő facsonkok ugyanazt a látványt nyújtják. Eredetileg vaditatónak alakították ki a tavat, aminek egykor égeres állt a helyén, erről tesznek tanúbizonyságot a vízből kitüremkedő facsonkok, és ennek az egyvelegnek köszönhetően tárul elénk ez a különleges látvány. 

Ajka irányából érkezve, a főutat elhagyva, a gps-t követve hosszasan haladtunk az  "erdész úton". Mivel nem én vezettem közben tudtam gyönyörködni a minden irányból felénk magasodó, utolsó színeit mutató erdőnek. Az eddigi citromsárga vagy ezer változatát felvonultató kép után már a sötétebb, vöröses árnyalatokban tündöklő erdőt csodálhattam.

Az erdészháznál leraktuk a kocsit, itt táblák jelzik melyik irányba induljunk, hogy eljussunk a tóhoz. Így gyalogszerrel 700 métert megtéve már ott is vagyunk, ahol ez a szokatlan, de mégis megmagyarázhatatlanul szép kép fogad minket.

Egész idő alatt míg itt voltunk összesen kettő párral találkoztunk, az egyik akkor ment mikor mi megérkeztünk, a másik akkor jött, mikor mi indulni készültünk. Nyugi nincs kint tábla, hogy egyszerre csak egy pár élvezheti az erdő és a tó közelségét. 

Már szinte az összes falevél lehullott a fáról, és egybefüggő rozsdabarna-vörös szőnyegként terül elénk, annyira szép. A fák pedig magányosan de mégis egységet alkotva várják a kirándulókat.

Különböző hasznos információk mellett, a tó rövid történetét is olvashatjuk a táblán

Kb. 10-15 perc alatt körbe lehet sétálni, illetve jobban szemügyre lehet venni a tavat

Ennél a tónál is pihennek kacsák, bár nem tudtam lefényképezni őket, mert egyik oldalról a másikra vándoroltak, ahogy megláttak minket, szóval most ezt a képzelőerőtökre bízom... Helyette viszont lencsevégre kaptam egy boldog Bendzsót :) Aki, akár hiszitek akár nem a 2 óra alatt, míg itt voltunk ennyire jól érezte magát. Mondhatnám úgy is, hogy majd kicsattant örömében

Tűzrakóhely padokkal... aki elég élelmes hozzá, hogy hozzon magával sütnivaló finomságokat, nyugodtan használhatja.  

Bár nálunk nem volt semmi sütéshez való kellék, a közvetlen tó melletti padoknál a falevélszőnyegre leültünk még beszélgetni. Kabátban ideális meleg volt, pont ránk sütött a nap, és mivel sokáig csapadékmentes időnk volt, a leveles is száraznak bizonyult, ja és közben a tóra is ideális rálátásunk nyílt. Amolyan igazán tökéletes pillanatot éltünk meg.

A már fentebb említett vadászház, ami egykor az Eszterházy grófok tulajdonában állt, akkor még mint vadászkastély, de az 1967-ben leégett. Helyén ma ez a vadászház és kulcsosház áll.

Továbbra is bátran buzdítok mindenkit a kirándulásra, még a hideg idő beálltával is! A megfelelő öltözéket beszerezve még mindig elég komfortosan érezhetjük magunkat! Ja és bátran keressetek fel nyugisabb, kevésbé tömeghelyeket is!