A munkahelyi robot és pörgés után muszáj néha kiszakadni a mókuskerékből, erre nem is lehetne jobb programot kitalálni, mint a kirándulást. Ami egyeseknek bosszúság, nekünk sokszor öröm, azaz, hogy a vendéglátásban inkább hétköznapokon kapunk szabadnapot, de így legalább nyugalomban élvezhetjük a természetet, ahogy tettük ezt ismét a napokban is. A helyi lakosokon kívül nem is találkoztunk másokkal.

Már jártunk párszor Szigligeten, de most egy eddig számunkra ismeretlen részt barangoltunk be.  A kb. 7km hosszú Kamon-kői tanösvénynek bátran vágjatok neki kutyával, nagyobb gyerkőc(ökk)el, de akár ideális egy romantikus sétához is, mindössze 2 helyen kell egy-egy kisebb dombot megmászni (a Hálás tetőn álló Rókarántói kápolnához, és a Királyné szoknyája néven is ismert dombon található Óvár kilátóhoz).

Túránkat hol máshol kezdhettük volna, mint a Várkávézóban, ahol feltankoltuk magunkat egy-egy finom kávéval. Innen haladtunk tovább kényelmes tempóban, közben gyönyörködhettünk a Badacsonyban, és a szebbnél szebb vagy esetenként különleges házakban.

Háttérben a Badacsony 

Elég sokat kellett aszfaltos úton, a lakóházak mellett haladnunk, így lépten-nyomon belebotlottunk egy-egy érdekes házikóba. Volt itt minden: nádtetős, kőberakású, tündérkertet idéző, de még a modern is épp úgy megfért köztük. Ezekből szemezgettem össze: 

Mi csak ideig óráig élveztük a kilátást, de mennyire szerencsésnek mondhatja el magát az az ember, aki nap mint nap erre kel és fekszik?!

Vagy erre?!

A képeket mindig nagy gondossággal válogatom ki, itt sem történt ez másként, mivel nem szeretném elárasztani csak képekkel a blogot, viszont buzog bennem a vágy, hogy legalább annyit tudjak megmutatni belőle, mint amit mi is  láttunk. 

Viszont ez a következő 2 kép most az abszolút favorit, akárhányszor becsukom a szemem, majd újra kinyitom, bennem az az érzés támad, mintha egy elvarázsolt, távoli szigeten lennék. Mintha minimum a tengerpart terülne a lábam elé. Végtére is, bármikor kérdezik az osztrákok hogy honnan jövök, mindig büszkén felelem, hogy a Balaton mellől. A Balaton az én tengerem, vagy sokunk tengere. És imádom, hogy még mindig látok olyan részleteket, amitől tátva marad a szám.

Egyik állomásunk, a Rókarántói kápolna

Kilátás a Balatonra a kápolnától

Szemben a Királyné szoknyája domb és a kutyánk, akinek szintén mindent fel kell fedeznie :)

Az aszfaltos utat néhol ilyen lépcsős utak váltották fel

Második állomásunk az Óvár kilátó, ahova nem tudtunk felmenni, mert több lépcsőfok is le volt szakadva (táblán jelezték is, hogy csak saját felelősségre menjenek fel a kilátóba), így itt csak egy kisebb pihenőt tartottunk

Mindegy milyenek az időjárási viszonyok, csak velünk lehessen. Úgy gondolom, ő is élvezi a közösen töltött időt. 

Ismét fantasztikus élményekkel, képkockákkal gazdagodtunk. Volt részünk természetjárásban és "túristáskodásban" is, győztem is kapkodni a fejem. Imádtam minden percét.

Idén ez volt első igazi tavaszi kirándulásunk, ahol nem csak a napsütés, hanem már a növények is azt jelezték, beköszöntött a tavasz. Ti is fedezzétek fel a rátok váró csodákat!