Emlékek ismét 6 évvel ezelőttről:
Míg Magyarországon adottságok hiányában nincs lehetőség raftingolni, addig a környező országokban (Ausztria, Olaszország, Szlovénia...) számos hely közül lehet vàlogatni.
Mi Kössenben az osztrák- német határnál probáltuk az "élményraftingot" egy őszi napon. Hivatalosan az oldalon (ack-koessen.at) többféle változat van feltüntetve: vadvízi, akció, rafting - canyoning és amin mi is részt vettünk az élményrafting. 1-2 helyen találkoztunk komolyabb", parásabb résszel, de ezt leszámítva gondtalanul eveztünk, ez persze annak is köszönhető, hogy nem gyors sodrású a víz. Igazából nekünk konkrétan csak annyi dolgunk volt, hogy csapatként irányítsuk a gumicsónakot és közbe-közbe gyönyörködjünk a tájban. Valójában ezzel csak ízelítőt kaptunk erről a sportágról, de ettől függetlenül ezen rövid idő alatt is abszolút kedvenccé vált.
Magával a raftinggolással kapcsolatban 2 érdekességet osztanék meg, ami felkeltette a figyelmemet:
- Ezeket a nagy teherbírású gumicsónakokat eredetileg az amerikai hadseregnek fejlesztették ki speciális bevetésekre. Majd csak később kezdték használni ennél a sportágnál.
- Illetve a canyoningra kerestem rá, mert nem igazán voltam vele tisztában, tulajdonképpen mit is jelent. Szóval a raftingnak ez egy olyan "extrém" verziója, ahol különböző akadályok nehezítik az útvonalat, mint a sziklafalakon és vízeséseken ereszkedés, csúszdázás a folyó által simára csiszolt felületen, ugrás magasból a vízbe vagy áthaladás kisebb szűk barlangokon. Abszolút élménygazdag program, amihez már kellő fizikum, úszás és sziklamászás tudás sem árt.
Miután kiválasztottuk a megfelelő ruhát és védőfelszerelést...
...és csináltunk egy közös képet, indulhatott is a móka
Közösen elcipeltük a csónakot a folyóhoz, kaptunk pár hasznos tanácsot a túravezetőtől (aki természetesen velünk jött), aztán már evezhettünk is
Egy kevésbé mély részen a fiúk csobbantak egyet, de a szeptemberi és tiroli időnek köszönhetően elég hűvösnek bizonyult a víz hőmérséklete. Az a tapasztalat, hogy sűrűn esik az eső és ritkán van igazán kánikula ezen a részen, így a vizek sem tudnak kellőképp felmelegedni.
Elég pazar itt is a kilátás
Ezen a sekély részen a kb. másfél órás útunk végére értünk. Itt megvártuk a transzfert, ami visszavitt minket a kiindulópontra.
Ahogy informálódtam kicsit a raftingról, újra kedvet kaptam hozzá, és bízom benne, hogy lesz még rá alkalmunk újra átélni, akár kicsit komolyabb terepen is!
(Forrás:
kaland.sport.hu/kalandjaink/szakagak/canyoning,
wikipedia)
