Miután kigyönyörködtünk magunkat a főváros műemlékeiben, egyre lejjebb vettük az irányt. Egészen Sorrentoig meg sem álltunk. Csak hogy ne maradjunk kaland nélkül: a szállás, amit kinéztünk maguknak, egy dombtetőn egy  szűk utca végén helyezkedett el. Ebből még nem adódna semmi gond, viszont mi a 2 rossz út közül a rosszabbikon közelítettük meg a panziót, amiről később kiderült, hogy gyalogos út. A szakasz felénél, mikor már a tükröket is be kellett hajtani (a kőfal miatt), és végeláthatatlanul kanyargott az út, már mi is gyanakodtunk hogy valami nem stimmel. Szinte már láttam lelki szemeim előtt, hogy ezt a kocsit innen már csak egy daru fogja kiszedni. És láss csodát nagy nehezen, araszolgatva mégis csak eljutottunk a Casale Antonietta nevű szálláshoz. Igazából a recepcióst is sokkoltuk, amikor útbaigazítást kértünk, hogy na de innen mégis merre induljunk tovább? Tőle tudtuk meg, hogy ezt a részt csak gyalogosok használják, korábban egy elágazásnál volt egy tábla kitéve a másik irányba, amit persze visszafele menet "megtaláltunk" (inkább csak sejteni véltük), hogy arra a táblára utalhat, mivel szinte teljesen benőtte a rózsabokor.

Na de ha már itt jártunk, nem távoztunk üres kézzel, vásároltunk az olaszok frissítő likőréből, a limoncello-ból (amit először Rómában a hotel éttermében kóstoltattak velünk). 

Ami miatt igazából nem maradtunk, mert elég sok időbe telt Sorrentoig eljutni, és mivel Pompeit és a Vezuvot mindenképpen szerettük volna látni, így inkább visszaautóztunk Pompeiig. 

Pompei, Vezuv:

A romok és a szállásunk körül kulturált körülmények fogadtak minket, azonban a város látképe erősen hajazott egy gettóhoz. Szemét halmok mindenhol, kóbor kutyák, így ide nem is szívesen jönnénk vissza. 

Itt a panzióban a tulaj egyáltalán nem beszélt idegen nyelvet, míg a lánya és a recepciós kolléga is csak törte az angolt. De annyira megértett mindenki mindent, hogy a szállásfoglaláson kívül még egy transzfer szolgáltatást (15€/ fő) is igénybe vettünk, hova máshova, mint a Vezuvhoz (de voltak olyan bátor és kitartó kirándulók, akik a hegy lábától egészen a kráterig felsétáltak). 

Vezuv:

Amikor eldöntöttük, hogy Olaszországba utazunk, nálam az elsők között szerepelt a listára írni: a vulkánt megnézni, és abszolút nem bántuk meg.

Ahol a kisbusz kirakott minket, onnan még kb. 20 percet kellett sétálni. Közben megemlítettem a páromnak, hogy számomra annyira furcsa, hogy eddig még nem találkoztunk más magyar turistákkal, hiszen mi magyarok ugye mindenhol ott vagyunk. Erre sem kellett sokáig várnom, ahogy felértünk egy csapat székesfehérvári kirándulóba botlottunk, akik buszos kiránduláson vettek részt. 

 Panoráma a Vezuvtól, egészen a környező szigetekig is el lehet látni tiszta időben

Így néz ki a vulkán belseje

Ezen a kijelölt területen lehet megközelíteni a Vezuv tetejét

Pompei

Erről az olasz városról elsőként mindenkinek a Vezúv által okozott pusztítás jut eszébe, ami teljesen eltemette a várost, elsődlegesen mi is emiatt látogattunk el ide. De lehet sokak számára újdonság, hogy 1971-ben a Pink Floyd néhányszor koncertezett az amfiteátrumban, amiről képeket és egy kisebb bemutató anyagot  is állítottak ki. 

Hasznos információ az idelátogatóknak, hogy ha nem csak a romok iránt érdeklődnek, esetleg a maradványokat is szeretnék megtekinteni, azt csak a kora reggeli órákban tárlatvezetéssel tudják megtenni, ugyanis külön helyen vannak elzárva.

Háttérben a Vezuv

Szállás: Itt egy B&B-ben szálltunk meg, egyébként ezen a helyen volt a legsilányabb a reggeli kínálat (gyümölcs, kávé/tea, kétszersült, joghurt) fejadagokra lebontva

Étterem, étkezés: A szállásunktól nem messze lévő gyorsétteremben ettünk napközben, illetve a romok körül voltak büfék, ott vásároltunk szendvicseket.

Rimini:

Ezidáig nem említettem, hogy a tengerpartot is célba vettük, nekünk is csak útközben jött az ötlet, ha már az eddigi napokat városnézéssel töltöttük, akkor pár napig miért ne süttethetnénk a hasunkat. De ahogy sokszor lenni szokott, ember tervez isten végez: mindenhol szuper kirándulós, napsütéses időnk volt, viszont, ahogy Riminibe érkeztünk még az eső is megeredt. Szóval itt csak egy estét töltöttünk. De innen sem távoztunk üres kézzel, a szokásos szuvenír (hűtőmágnes) mellett hoztunk kagylókat is. Ahogy csendesedett az eső, a sétát egybekötöttük egy kis "kincskereséssel".

Szállás: Hotel Bahamában töltöttünk egy éjszakát. Az tisztázatlan maradt számunkra, hogy azon a hétvégén  nyitottak mikor mi is ott voltunk, vagy már korábban, de mivel reggelire a szokásos választékon kívül minimum 30! féle süteményt szervíroztak, úgy gondoljuk belecsöppentünk a nyitás körüli felhajtásba. 

Étterem, étel: Ristorante Lauraban vacsoráztunk. Mondanám, hogy nem hagyott bennünk mély nyomot, de akkor nem mondanék igazat, csak sajnos nem pozitív élmények miatt. Én pizzát, párom pedig steaket rendelt, az én ételemmel minden rendben volt, párom vacsorája viszont olyan nyers volt, mint amit éppen most hoztak a vágóhídról. Pár perces győzködés után elvitték, majd valamelyest jobb, ehetőbb állapotban kaptuk vissza. 

Parco Natura Viva:

Az első hely a vakációnk alatt, ahol beszéltek németül,  és még a táblák egy része németül is volt kiírva, amin a végére azért eléggé meglepődtünk.

Az állatkert egy része szafariparkként üzemel, ami egyet jelent az állatok között, egy megszabott útvonalon történő kocsikázással. Egyébként nagyon rendezett az egész állatkert (szafari, állatpark, lepkeház), ahol 3-4 óra úgy elrepül, hogy szinte észre sem vesszük.

Akad egy-két dolog, amit másképpen csinálnék, de ettől függetlenül, mint ahogy az elején már írtam, minden pillanatot élveztünk. Külön öröm számomra, hogy ilyen fantasztikus párom van, hiszen nagyobb részt ő volt az értelmi szerzője a programtervnek, aminek köszönhetően ezt a csodás pár napot átélhettük.