Kimentem kutyát sétáltatni, vakító napsütés, és közel 10 fok meleg fogadott...mosolyra húztam a szám. Akarhatnék ennél többet? Minek?! Hiszen az élet apró örömeit is értékelem.

Főleg azért, mert tavaly ilyenkor a téli időszakot 1740 m magason "vészeltük át". Félre értés ne essék, nem volt ott semmi vész, csak amikor novembertől áprilisig élvezed a magaslati adottságokat, gondolok itt többek között a huzamosabb ideig tartó -13-15 fokra, vagy a sűrűn tiszteletét tevő hóviharra, akkor igenis örömömet lelelem a jókedvre derítő napsugarakban. Bár hozzáteszem a gyönyörű kilátás, a páratlan táj elég sok mindenért kárpótolt. Amikor tavaly eljöttünk onnan, tudtam, hogy hiányozni fog, mert a maga valóságában egy igazi csoda. 

Ennek az időszaknak is elég sok mindent köszönhetek; mind jellembeli fejlődésben, mind emlékekben (Hallstatt, Dachstein gleccser, Salzburg-i karácsonyi vásár, Salzburg-i állatkert...). Ahogy időnk engedte, beültünk a kocsiba, és "száguldottunk" , hogy felfedezzük a környéket. Nem azon keseregtünk, hogy holnap vár minket újra a munka, hanem kihasználtuk a lehetőségeinket. Számomra ez az élet egyik fontos alappillére, minden helyzetből kihozni  a legjobbat. (Egyébként mindegy hol vagyunk, az adott hely megismerése mindig napirendi ponton van!)

Obertauern a hegyi falu, a salzburgi tartomány egyik jelentős síközpontja, ahova egyik oldalról szerpentines úton, a másikon pedig "kapaszkodón" lehet feljutni. Ezt a mini Beatles emlékhelyet (ugyanis tudniillik a Beatles tiszteletét tette itt 1965-ben 'Help' című filmük kapcsán) - egyszer mindenkinek látnia kell(ene).