Nem kerestünk, mégis találtunk egy helyet, ahol mindig otthon érezzük magunkat. Egy helyet, ami mindig új élményeket tartogat. 

Kőszeg, ahova mindig hazatérünk...

Az első igazi közös pihenésünket a párommal itt Kőszegen töltöttük. Még kicsit "esetlenül", de tele izgalommal vágtunk neki ennek a pár napnak. Legelőször 2012-ben jártunk itt, ekkor csak spontán kiválasztottuk, hogy eltöltünk pár napot a Tó-parti Vendégházban. (Erről annyit érdemes tudni, hogy a városban lévő Hotel Írottkőhöz tartozik, a bejelentkezéstől, a fizetésig mindent ott kellett intézni.) Előre nem igazán terveztük meg, miket szeretnénk megnézni, a végleges "útitervet" érkezés után állítottuk össze, vagyis állította össze a párom nagy gondossággal. Egyébként a több napos nyaralások állomásait általában ő válogatja ki, amit aztán természetesen mindig közösen megvitatunk. (Lehet, hogy már korábban is írtam, de nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen férjem van!) A szállásunk, ahogy a nevével is utal rá, egy csónakázó tó mellett helyezkedett el, amit annyira meghittnek , és hangulatosnak találtunk, hogy minden nap körbe sétáltuk. Ugyanis nem csak futók, horgászok, családok kedvenc helye hanem a kacsáké is, amiket naaagyon imádok. Igazi "kacsaparadicsom". De számomra az egész helynek, magának a városnak is annyira kellemes hangulata van, vonz magához mint egy mágnes. Aki járt már itt, az tudja miről beszélek, aki nem az nyugodtan keresse fel és járjon maga is utána. Orsolya- nap környékén jártunk ott, és mi is részt vettünk az Orsolya napi vásáron, ahol egyik este annyira finom langalót ettünk, nem csak a szokásos tejföl-lila hagyma-szalonna kombinációval volt megpakolva, hanem ezen kívül még volt rajta paradicsom és paprika is, és állítom, hogy valami mennyei volt. Ezenkívül itt kóstoltam először fantasztikus gesztenyemézet, bátran javaslom a kipróbálását! (De vigyázat függőséget okozhat :) )

Na de lássuk miket is néztünk meg itt tartózkodásunkkor. Első körben a Kálvária- templomot fedeztük fel, amit a csónakázó- tó mögötti útvonalon lehet elérni. Szőlőhegyekkel és gyönyörű panorámával tarkított úton jutunk fel a templomhoz. Nem mondanám egy könnyű sétának, de ez ne tántorítson el senkit se. (Az 1700-as évek elején végbe ment pestisjárvány idején fogadták meg a kőszegiek a Szentháromság-oszlop mellett a templom felépítését is. Együtt, összefogással tudták megvalósítani.) Második nap a Jurisics várat és a Szulejmán kilátót kerestük fel, ahonnan egyébként az  egész  várost és a Kőszegi- hegységet is be lehet látni. Következő nap tartottunk egy kis pihenőt illetve délután megnéztük a hadi játékokat és sétáltunk a városban. Itt több helyen arra lettünk figyelmesek, hogy a házak elé kirakják a portékájukat: lekvárt, gyümölcsöt, gesztenyét, de senki nem őrzi őket, mert itt még működik a becsületkasszás fizetés. Utolsó napunkat is kirándulásra szenteltünk, aznap az Írottkő-kilátó és a Hétvezér-forrás volt terítéken. Velemig kocsival onnan pedig gyalog mentünk tovább egy erdős részen. Az Írottkő-kilátó Ausztria felől is megközelíthető, akár kocsival is, de ennek ellenére sok túrázóval találkoztunk. Visszafele úton egy másik útvonalon indultunk el, így volt szerencsénk gesztenyét szedni, ami nálam sütve hatalmas nagy kedvenc. Megannyi élménnyel és az érzéssel "ide vissza kell még térni" indultunk haza. 

Csónakázó-tó

Bepillantás a Jurisics várba

Szulejmán kilátó

Hadi játékok

Írottkő-kilátó

Ilyen csodaszép erdőn keresztül jutottunk fel a kilátóhoz

Hétvezér-forrás

A második alkalommal egy évvel később, a múltkori gesztenye gyűjtés apropóján felbuzdulva kerestük fel a várost, igazából a Kálvária- hegyet, de mivel abban az évben korábban "beért" a gesztenye, így a gyűjtésből csak egy nagy kirándulás lett, amit persze nem bántuk, mert bármikor szívesen turázunk a környéken.

2015-ben is felkerestük a helyet, és ismét a Tó-parti Vendégházban szálltunk meg. Ekkor már elhoztuk magunkkal Bocit is, aki kevésbé élvezte az ittlétet, mint mi, folyton azt kereste hova tud elbújni.

Most mindösszesen 2 éjszakát töltöttünk el itt, és már nagyjából körvonalazódott a kirándulásunk állomásai. A túra napján időben (kb 6-7 óra között) felkeltünk, megreggeliztünk, hogy át tudjunk buszozni Velembe, hogy majd a terveink szerint visszasétáljunk a szállásunkra Kőszegen. Természetesen útközben több látnivalót is érintettünk. A történet érdekessége már ott kezdődött amikor a kőszegi buszváróban megpillantottunk egy idősebb urat, akin látszott túrázásra van felkészülve, persze ebben még semmi érdekes nem lenne, viszont ő is Velemben szállt le. Annak idején ugyebár mi már jártunk itt, csak annyi különbséggel, hogy akkor kocsival érkeztünk, de ugyaninnen indultunk az Írottkő- kilátóhoz. Szóval ennél a pontnál az úr megszólított minket, hogy melyik utat javasoljuk neki, hogy feljusson a kilátóhoz. Elmeséltük mi a bal oldali utat már teszteltük, végig erdőn keresztül visz fel, viszont mi a jobb oldalit választjuk, fő a változatosság alapon. Ő a bal oldalin, mi a jobb oldalin indultunk el.

Utunk során ezeket a látnivalókat érintettük: Szent Vid kápolna, Hörmann- forrás, Írott-kő kilátó. A kilátónál viszont újra összetalálkoztunk a már korábban említett idős úrral, akin nyoma sem volt fáradtságnak, sőt inkább eltökéltség sugárzott róla. Itt megint beszédbe elegyedtünk, megvitattuk ki merre szeretné folytatni a kirándulást, majd miután jó utat kívántunk egymásnak elváltak útjaink (bár ezzel lelövöm a csattanót, de csak látszólag váltunk el). Miután pihentünk és ettünk újra útnak indultunk. További állomásaink: Stájerházak és a Vörös kereszt voltak. És láss csodát ismét kereszteztük egymás útját. De itt már megbeszéltük, hogy igazából mehetünk is együtt, hiszen egy a végállomás, ami nem más mint Kőszeg. Az úrról közben kiderült, hogy régen a feleségével - aki sajnos már nem él- Kőszegen laktak, és amolyan nosztalgiázásból tette meg ezt a kb. 25 km-es túrát, úgy hogy egyszer sem említette, hogy fáradt lenne, vagy fájna valamije és mindamellett még a tempója sem korlátozott minket (a pontos életkorára nem emlékszem, mindössze annyira maradt meg, hogy 80 éves elmúlt). Hozzáteszem szégyen szemre a túra végére én már nyavalyogtam, hogy nagyon fáj a lábam (ez is azt jelzi van még hova fejlődnöm). Igaz akkor nagyon el voltam fáradva, de ettől függetlenül nagyon jó szívvel emlékszem vissza erre a napra, és bármikor szívesen megismételném. Másnap kicsit fáradtan még, de tele emlékkel tértünk haza. 

 Szent Vid kápolna

Hörrmann-forrás

Írottkő-kilátó

Stájerházak

Vörös kereszt

Óház-kilátó

A negyedik találkozásunk a várossal most augusztus végén történt, ekkor csak egy kis pihenésért álltunk meg a csónakázó tónál, amolyan "de jó téged viszontlátni" hangulattal.

Illetve még egy alkalommal felkerestük a helyet, pontosabban az Írottkő-kilátót, még ez év februárjában, ahol a jegyes fotóink készültek. Kegyes volt hozzánk a sors, mert annak ellenére, hogy esküvő előtti héten híre hamva sem volt a hónak (és mi mindenképp havas fotókat szerettünk volna) az esküvő hetében 30-40 cm hó hullt a Kőszegi- hegységben, a mi legnagyobb örömünkre.

"Bizonyos, hogy minden igazi utazás értelme a hazajutás, s az ember megkezdi a hazatérést abban a pillanatban, amikor útra kel." (Márai Sándor)