theparadise

theparadise

Nyáron esküdni? Na még mit nem!

2018. július 06. - paradiseblg

 

Ha meghallom a nyár szót, a 3 leggyakoribb dolog, amire asszociálok: strandolás, utazás, esküvő. Strandolni valóban csak nyáron lehet, de utazni és esküvőt tartani már az év bármely napján szokás. Gondoljunk csak bele télből elutazni valami melegebb helyre, na az valami igazán klassz dolog lehet. De ha ez elérhetetlennek is tűnik, az mégis csak megvalósíthatóbb, hogy télen esküdjünk. Csak kellő fantázia és ötlet kell hozzá!

Mi miatt döntsünk a téli esküvő mellett:

- A téli időszakban garantáltan nem kell attól tartani sem a párnak, sem a násznépnek, hogy már a ceremónia első 5 percében az ájulás kerülgeti őket, hiszen télen fix, hogy hideg van. Nem mellesleg minden más évszak elég szeszélyes és kiszámíthatatlan tud lenni, egy előre nem várt esőzés a szabadban tartott lakodalmat elég könnyen el tudja mosni, ezzel a hangulatot is dugába dönteni. 

- A télen készült fényképek egyszerűen VARÁZSLATOSAK, mintha Walt Disney egyik meséjének szereplői lennétek (persze jó ha hó is társul ezekhez a képekhez, úgy az igazi)

- A helyszínt nem kell 1-2 évvel előre lefoglalni, bőven lehet válogatni, mivel még mindig inkább a nyári időszakban szeretnének egybekelni. 

- Ne divatból és megszokásból válasszunk időpontot, hanem azért mert a kitűzött dátum valóban a szívünkhöz közel áll, és ez lehet akár télen is. Simán kibontakoztathatjátok az egyéniségeteket.

- Sokan a vibráló színek helyett a hidegebb, vagy extrémebb árnyalatokért rajonganak, amit a természet ilyenkor tálcán kínál.

 

Nálunk az alap ötlet abból indult ki, hogy mindenképpen február 10-én akartuk tartani az esküvőt (kereken a 10. évfordulónkra esett) illetve mindenképpen szerettük volna ha havas képeken örökítenek meg minket. Emiatt akár Ausztriába is hajlandóak lettünk volna elkocsikázni, ha az idő nem kegyes hozzánk. Azonban esküvő előtti napokban bőven esett ahhoz elég hó, hogy ezt az ötletünket megvalósítsuk. Így csak Kőszegig mentünk el. Igazság szerint az Írott- kő volt a célállomásunk, ahova az osztrák oldalról jutottunk fel (szóval mégis csak Ausztriáig kellett mennünk azokért a képekért ;) ), ahol egyébként már többször túráztunk, így abszolút a kedvenc helyek között tartjuk számon, most meg még inkább a szívünkhöz nőtt.

 

Hoztam pár képet az albumunkból, amiket a Daniel Karczag Wedding Photography Team készített. Ha pontozni kellene őket akkor mi 5 csillagból tuti 6-ot adnánk, az első pillanattól fogva tudtuk, hogy a legjobb döntés volt őket felkérni.  

img_20180704_181225_601.jpg

 

img_20180704_181242_097.jpg

 

img_20180704_181308_918.jpg

 

img_20180704_181343_580.jpg

 

img_20180704_181404_195.jpg


img_20180704_181423_749.jpg

 

img_20180704_181443_826.jpg

 

img_20180704_181509_930.jpg

 

img_20180704_181813_869_1.jpg

 irottko-134.jpg

 

Nyugalom, senki nem fázott meg a szép képekért cserébe

hajni_es_balazs_eskuvo-122-800x534.jpg

 

hajni_es_balazs_eskuvo-144-800x1198.jpg

 

Ha ennyi kép nem lett volna elég, és Daniék többi munkájára is kíváncsiak vagytok, itt megtaláljátok:

danielkarczag.com/hajni-es-balazs-irottko/

danielkarczag.com/category/wedding

 

Az esküvőről röviden csak annyit, hogy sokáig vaciláltunk Kőszeg és Keszthely között, de végül Keszthely lett a befutò (mint helyszín), egész pontosan a Festetics kastélyban adtak össze minket. Az esküvő előtti utolsó napokban sajnos módosítanunk kellett a vacsora helyszínt, ami kisebb fejfájást okozott ugyan, de gyorsan orvosoltuk a problémát és végül Zalaszentgróton a Fiáker Étteremben gyűltünk össze mint egy igazi nagy család (velünk együtt összesen 21-en voltunk). Az étteremben profin és gyorsan megoldották a kéréseinket, a dekorálás pedig még az elképzeléseinket is felülmúlta.

 

Ez pedig itt már az éttermi dekoráció, a sok-sok gyertyával, a gyönyörű bordó mintás szalvétával, és a több mint 150 előhívott képpel, amin az elmúlt 10 évünk meghatározó eseményei és személyei szerepeltek, amiből a vendégek bátran vihettek haza. Utólag is csak annyit tudok hozzáfűzni, mint amit akkor mondtam, hogy örülök, hogy osztozhattunk velük az örömünkben. 

fb_img_1530724675238.jpg

 

 Páromnak köszönhetően ilyen visszafogott, de mégis szépséges meghívókat adhattunk át a vendégeknek (mondtam már, hogy a férjemmel megfogtam az isten lábát?)

img_20180706_231204_465.jpg

 

Szerettem volna valamit saját készítesű apróságot hozzátenni  a dekorációhoz, így ennek apropóján készültek a parafadugós ültetők, amik elég nagy sikernek örvendtek. 

20180131_193735.jpg 

 

Az esküvőnkkel kapcsolatban még ezt az egy képet osztanám meg, nem másról mint a tortánkról. Cukiság a köbön, és még finom is volt  (Igaz nem a legjobb kép -mivel saját fotó- de a lényeg remélhetőleg átjön.)

img_20180704_192943_362_modifieda.jpg

 

Még lenne pár extra tippem, jó tanácsom, hogy lehet(ne) az esküvőtök napja életetek egyik legboldogabb napja:

- Tudom, hogy mindenkinek meg akartok felelni a nagy napon, hogy mindenki boldog és elégedett legyen, de mivel ez úgysem lehetséges, ezért elsősorban a saját igényeiteket, majd másodsorban a többiekét nézzétek. (Gondolok itt akár az ételválasztékra, akár a zenére.)

- A fotósra ne sajnáljátok a pénzt, hiszen mégis csak a nagy napotokat fogja megörökíteni. (Mi több napot is rááldoztunk, hogy megtaláljuk a megfelelőt.)

- Nyugodtan inspirálódjatok, gyűjtsetek ötleteket, de végig a saját stílusotokat tartsátok szem előtt (Épp itt az ideje megvalósítani az egyedi elképzeléseket.)

- Lesznek pillanatok amikor úgy érzed nem készül el minden időben, de ha van gyűrűd, és anyakönyvezetőd, akkor minden adott az esküvő megtartásához, hiszen úgyis az a lényeg, hogy 2 ember, aki szereti egymást, egybe keljen, a többi meg csak körítés.

- Minden körülmények között Ti érezzétek magatokat jól! (Senki kedve ne befolyásoljon Titeket!)

 

 

Kirándulás Krimml-ben, Ausztria legnagyobb vízesésénél

 

A tavalyi évben elég sok időt töltöttünk külföldön, ebből adódóan még mindig van a tarsolyomban pár csodaszép hely, ahova ellátogattunk. Most Ausztria és Európa legmagasabb vízeséséről hoztam pár fotót, ami bekerült az osztrák top 10-es látnivalók listájára is. Egy kis dobpergés... jöjjön a Krimml vízesés. 

A 3 zuhatagból álló, 380 m magas vízeséshez tartozik egy 4 km-es gyalogút, ahol az egész folyamatot  szemügyre vehetjük. A közel másfél órás túránk során több kilátópontba is "ütközünk", ahonnan még közelebbről élvezhetjük a kilátást, és helyenként az arcunkat felfrissítő vízpermetet, vagy a pompás szivárványt. Szerintem ezt is bátran fel lehet írni a bakancslistánkra! 

 

img_20180608_191959_474.jpg

 

img_20180608_192021_048.jpg

 

img_20180608_192040_298.jpg

 

img_20180608_221710_354.jpg

 

img_20180608_192109_068.jpg

 

img_20180608_192130_082.jpg

 

img_20180608_192200_932.jpg

 

img_20180608_192229_657.jpg

 

img_20180608_192200_932_1.jpg

 

img_20180608_234854_347.jpg

 

img_20180608_192323_317.jpg

 

img_20180608_192350_173.jpg

 

img_20180608_192420_394.jpg

 

img_20180608_200505_824.jpg

 

img_20180608_200546_546.jpg

 

img_20180608_200630_334.jpg

 

img_20180608_221504_146.jpg

 

img_20180608_192445_363.jpg

 

img_20180608_195137_726.jpg

 

Érdekességként hoztam egy képet Magyarország legnagyobb vízeséséről, ami 20 méter magasból zúdul a mélybe. Egy másik fontos tény a lillafüredi vízeséssel kapcsolatban, hogy nem természetes képződmény, mivel a Palotaszálló építésekor alakították ki. 

(Nyilván Ausztria jobb adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy szebbnél szebb vízesésekkel kápráztassa el a természetjárókat.)

dscn0935.JPG

Látogatás Ausztria egyik festői részén, a kapruni víztározóknál

Már sokszor említettem, hogy Ausztriában dolgoztunk és a szabadnapokon felfedeztük a környéket...így hoztam  a tavaly nyári kirándulások közül egy kihagyhatatlan helyet: a kapruni víztározókat. Ha ezen a környéken jársz vagy itt található a munkahelyed, akkor érdemes egy napot "rááldozni", garantáltan felejthetetlen élményben lesz részed. Mi egy napsütéses, de szeles napot fogtunk ki, ami tökéletesnek bizonyult. 

A 2000 méter feletti, hegyek között megbúvó víztározók és az eléd táruló látvány miatt, akár felmerülhet annak a gondolata, hogy megcsípd magad. Első (és a sokadik) ránézésre is olyan mint a legszebb festmény, amit életedben láttál. De beszéljenek helyettem a képek:

 

img_20180608_141429_662.jpg

 

img_20180608_110902_098.jpg

 

img_20180608_111136_208.jpg

 

img_20180608_110723_014.jpg

 

img_20180608_143129_352.jpg

 

img_20180608_150009_999.jpg

 

img_20180608_143245_030.jpg

 

img_20180608_145455_840.jpg

 

img_20180608_150105_785.jpg

 

img_20180608_150224_005.jpg 


img_20180608_150147_051.jpg


img_20180608_150205_487_1.jpg 

img_20180608_150126_393.jpg

 

img_20180608_150246_055_1.jpg

 

img_20180608_143210_420.jpg

 

img_20180608_150309_109.jpg

 

img_20180608_150333_912.jpg

 

(Az úriemberrel minden rendben volt, csak megpihent a túrázás után- gondolom)

img_20180608_112813_279.jpg

 

A Kesselfall- Alpenhausnal lévő parkolótól indulnak az első buszok. Onnan felvonóval lehet továbbmenni, majd a felvonóból kiszállva újabb buszba kell átszállni és a közel 3/4 órás- 1 órás utazás után jutunk fel a célunkhoz. De ez a kissé macerás út se vegye el a kedvedet ettől páratlan élménytől. A víztározóknál akár több órát is el lehet tölteni, így érdemes már a délelőtti órákban elindulni.

Hol kedvezőbb élni? Vidéken vagy városban?

 

Mostanában rengeteg más kérdés mellett ez is foglalkoztat.

Vidéken nőttem fel, így volt szerencsém megtapasztalni, milyen az  igazi, élménydús gyerekkor: nyáron a fáról ettem cseresznyét, epret majszoltam a  kertből, a "veteményesben" megtermesztett zöldborsót csipegettem; szaladtam önfeledten a réten a pillangók után, az udvarunkon tollasoztunk, házi meggyszörpöt ittam, bandáztam a szomszéd kis srácokkal. Ősszel betakarítottuk a termést, a hegyen összegyűjtött gesztenyét sütöttük. Télen hóembert építettünk, szánkóztunk a "domboldalon" . Tavasszal jártuk az erdőt, és figyeltük az éledő természetet; gombát szedtünk a réten ...gondtalan gyermek évek voltak ezek.

Minden adott volt a boldog élethez: nyugalom, friss levegő, természetközelség, "saját bio piac". Sok városi ezt nem is érti, mert nem tapasztalta ennek a létformának a szépségeit. 

"Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani." (Vavyan Fable)

Még ha felnőttként kevesebb időm is jut a vidék nyújtotta lehetőségeket értékelni, fájó szívvel mondanék le róla. Bár a friss levegőt, az ezer színben pompázó tájat bármikor lehet élvezni. 

 

Pár érv (képekben) a vidéki élet mellett:

Túrázás során ilyen helyeket fedezünk fel

img_20180529_133026_631.jpg

 

Egyik kirándulásunk során erdei szamócára bukkantunk

img_20180529_131155_641.jpg

 

Akár ilyen látvány is fogadhat, ha Balaton mellett laksz

20161006_095753.jpg

 

Levélgyűjtésnél még segítségem is akadt

kep_124.jpg

 

Felnőttként azonban már más szempontokat is figyelembe veszek, mikor arról beszélek élhető-e egy hely, vagy sem. Sokszor "A falu" című film jut róla eszembe, bármennyire is erős hasonlat. A zárkózottsága  vagy a régi, megszokott, buta berögződések miatt valóban a visszamaradást lehet tapasztalni az emberek részéről.   A fejlődés, a nyitottság,  az új dolgok iránti érdeklődés hiánya pedig még inkább elkeserítenek. Persze tudom, hogy nem kellene általánosítani, természetesen mindig vannak kivételek, akik másként gondolkodnak, és tudják, hogy szükségszerű idővel a változás. Mégis azért azt gondolom, a városi ember jóval elfogadóbb és befogadóbb, nyitottabb, hiszen sok mindent lát és hall, akár más nemzetiségektől is, akik rávilágíthatnak teljesen más gondolkodásra/felfogásra/megközelítésre. 

Egy másik nagyon bosszantó dolog, hogy vidéken a tudásodat nem tudod bővíteni. Tegyük fel felnőttként eszembe jut, hogy szeretném magam (tovább)képezni, akkor tájékozódom a lehetőségeimről, hogy hol tudom ezt megvalósítani? Persze hamar rájövök, hogy ez csak a fővárosban, jobb esetben még pár nagyobb városban lehetséges. És ugyan ez a helyzet, ha nagyobb rendezvényre, kiállításra, koncertre, workshopra szeretnék elmenni. Egy a lényeg ebből a szempontból: a (fő)városban több a lehetőség, bármilyen kulturális programra vagy képzésre vágyok.

Szorosabb kapcsolatom a várossal először gimnazistaként kezdődött, majd az iskolák elvégzése után a munkahely miatt átélhettem az előnyeit (amiket már említettem) és a hátrányai, többek között a szmog, a dugó, a zsúfoltság, állandó rohanás, amiket én nem hiszem hogy hosszú távon, a nap 24 órájában meg tudnék szokni vagy elfogadni. 

De ha téged csak a  természet közelségének hiánya, ami visszatart a várostól, akkor megnyugodhatsz, Budapesten (vagy a többi nagy városban) sem kell lemondani  a zöldövezetről, még válogatni is lehet: Margit-sziget, Füvészkert, netán a Városliget, amit szeretnél bebarangolni?

 

Idilli képek a Margit-szigetről

img_20180526_073708_989.jpg

 

img_20180526_073816_122_1.jpg

 

A Velencei-tó 3/4, míg Dobogókő is csak 1 óra távolságban található. Ezt csak azért említettem, mert a fővárosból is elég hamar kijuthatunk ismert kirándulóhelyekre.

 

Kilátás Dobogókőről

20160831_110425.jpg

 

Nekem a szívem mindezek ellenére is inkább vidék fele húz, negatívumok ide vagy oda.  Opció lehet még, ha város helyett kertvárosba költözik az, akinek mégis fontos a város közelsége, de a nyugalmat is szem előtt tartja.  DE szerintem az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja, hol érzi igazán otthon magát. Lehet ez nagyváros, ahonnan hétvégente elszöksz vagy vidék, ahonnan hébe-hóba a nyüzsgésbe vágysz. Mindennek van jó és kevésbé jó oldala. 

 

Egyébként ezzel utolsó gondolattal tennék pontot a válasz végére:

 "Az is lehetséges, hogy önmagunkban találjuk meg otthonunkat, és akkor magunkkal vihetjük bárhová is megyünk." (Veronica Roth)

 

Tapasztalataink az osztrák munkáról

Elsődlegesen a vendéglátásról tudok nyilatkozni, és élményeket  megosztani...

Amikor mi 2010-ben munkát kerestünk Ausztriában, már sorra mentek ki dolgozni, igazából fiatal és idős egyaránt. Akkor elég ijesztőnek tűnt egy idegen országban, akár csak 3 hónapot is eltölteni, de a kezdeti félelmet legyőzve mi is útnak indultunk. Pedig a külföldi munka nem új keletű dolog, már 10-15 évvel ezelőtt is hagyták el hazánkat a jobb élet és/ vagy a kedvezőbb körülmények reményében.

Először közvetítő segítségét kértük, ami kevés sikerrel járt. (Ezt nem is igazán ajánlanám, inkább kérjétek ismerős segítségét) Utána pedig saját magunk kerestünk munkát, és vettük fel a kapcsolatot a munkaadókkal (kezdetben emailt küldtünk, majd hamar be kellett látni, hogy többre megyünk ha felhívjuk őket). Az itthoni munkahelyekkel ellentétben kint nem többfordulós ellenőrzésen kell átmenni. Telefonhíváskor megbeszélünk egy időpontot, ami már a munkakezdés ideje, és pár nap alatt elválik alkalmasak vagyunk-e a munkára vagy sem. (Addig itthon: 1. küldesz emailt, 2. telefonálsz, 3. személyes találkozón megjelensz, 4. próbanapon veszel részt, 5. ha megfeleltél, dolgozhatsz ) Ergo kint gördülékenyebben működik a munka keresés. 

Végülis 2011-től egészen tavalyig kisebb-nagyobb megszakításokkal osztrák honban kerestük a kenyérre valót, vagy még többet is (de nem mondom, hogy végleg letelepedtünk volna Magyarországon).

Azonban fontos mindig észben tartani, hogy miért vagyunk kint: gyűjteni házra/autóra/esküvőre/nyugdíjas évekre vagy szimplán  elég volt a kuporgatásból, és egyszer élünk elven szórni a pénzt. Mindegy, mindenkinek saját magának kell eldönteni, mit szeretne.

Egy biztos, én mindenkit legalább egy-két szezonra kiküldenék, hogy megtapasztalja az országok közötti különbségeket! 

 

Lássuk a negatívumokat:

- a karácsony-szilveszter-január 6-a időszakban megesik, hogy 2-3 hetet szabadnap nélkül kell ledolgozni

- a kutyát sem érdekli hogy ki mikor szeretne szabad lenni (ritkán vagy csak extrém esetekben lehet módosítást kérni a szabadnapokra)

- míg az elején csak a szakképzett, nyelve(ke)t beszélő munkavállalók mentek ki, addig mára mindenki, akinek van 2 keze és 2 lába (Ez így elég erős kijelentés, de valóban így van. Azzal sincs semmi gond, ha nincs nyelvtudás vagy csak pötyögik az idegen nyelvet, ha talpraesett és bármilyen helyzetben feltalálja magát. De ellenkező esetben eléggé tudják a kollégákat hátráltatni.)

- nálam mindig előjött egy kisebb honvágy (bizonyos idő után)

- eddig az összes munkahely közül csak egynél tapasztaltam az osztrák kollégákkal szembeni kivételezést, szóval ez inkább pozitívum!

 - nagyon-nagyon sok magyar dolgozik kint, és sokan hozzák magukkal a jó kis mentalitásukat, és mindenen "rinyálnak". Őket érdemes elkerülni, mert soha semmi nem jó nekik.

 

És a pozitívumok:

- lehet spórolni (ha akarunk)

- élvezhetjük, hogy mernek a munkaadók jutalmazni (akár szóban és pénzben is)

- megtapasztalhatjuk, milyen ha valóban emberszámba vesznek

- átvehetjük a hely nyugodt, békés, barátságos hangulatát

- gyorsabb ügyintézésben lehet részünk (bankban, munkaügyön, adóhivatalban...)

- a legtöbb munkahely ingyen szállást és étkezést biztosít

- Ausztria is számtalan gyönyörű kirándulási lehetőséggel rendelkezik

-lehetőségünk nyílik a fejlődésre (személyiségbeli: kitartóbb, bátrabb, határozottabb, munka szempontjából: gyorsabb, precízebb, nagy teherbírású lettem)

  

Lehet, hogy a kezdeti időszakban mindent elvállaltok, de mikor már szereztek egy kis rutint és tapasztalatot, akkor igenis ti is tudtok nemet mondani. Nálunk is előfordult, hogy kifogtunk egy elég igénytelen helyet, amihez mondtuk, hogy nem adjuk a nevünket. 

A külföldi munkával kapcsolatban is csak a rossz berögződéseket kell elengedni! Igenis lehet jó és élvezhető! Persze nem olyan jó távol lenni a családtól, de ha itthon gürizel se biztos, hogy sűrűbben látnád őket.

 

 

 

 

 

Képtár

Mióta együtt vagyok a párommal (10 éve), rengeteget kirándultunk, túráztunk, így sok szép, olykor érdekes dolgot láttunk, amit természetesen le is fényképeztünk. Ebből gyűjtöttem össze pár kedvencet!

 

Pécs, Tv-torony

Melyikünk a kíváncsibb? A gyík vagy én?

received_1398770953533767.jpeg

 

Gyenesdiás

A kacsa, aki az egész Balatont uralja

20180511_172124.jpg

 

Krimml, vízesés (Tirol)

Szerintetek megtalálom a végén a koboldot?

img_20180514_151931_648.jpg

 

Rám-szakadék

20160830_130044.jpg

 

Kisebb tévesztés

img_20180514_152751_589.jpg

 

Csak egy júniusi hóesés Tirolban

20130624_151433.jpg

20130624_151502.jpg

 

Ebbs, állatkert

Rejtőzködők

20120730816.jpg

 

 Valahogy így képzelem el a (magyar) tengert

img_20180514_151739_182.jpg

 

 

Láttál már ennyire közelről szitakötőt?

20150625_102619.jpg

 

Fieberbrunn

A jól elkapott pillanat, avagy hogyan lebegjünk 

received_1398769906867205_1.jpeg

 

Veszprém, állatkert

Nem garantálom, hogy mindig találkoztok vele :) 

received_1398770860200443.jpeg

 

Akkor imádkozzunk

20160927_134600_1.jpg

 

Terfens, Tirol (Haus steht Kopf)

Vajon melyik az eredeti kép? Elárulom, mielőtt álmatlan éjszakákat okozna, hogy a 2. kép az igazi


20170712_130902.jpg

received_1404520312958831.jpeg

 

Élet sarjad mindenhol

20160701_102944.jpg

 

(Minden fénykép a mi munkánk, nincsenek photoshopolva!)

"Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"

Soha nem lehet tudni, mikor jön szembe egy olyan személy, aki üzenetet hordoz számunkra. Mindig nyitott szemmel és füllel kell járni.

Emiatt a tegnapi nap margójára, inspirációként  ezt osztanám meg:

Van egy fiú, aki a hánytatott gyermekkora (szűlők, majd nagymama korai elvesztése, már elég fiatalon önellátásra kényszerül) ellenére nem a lezüllésben látja a megoldást. Választhatta volna azt az utat is, ami a biztos "pusztulást", önrombolást jelentette volna számára. De ő úgy döntött, hogy ennél többet és jobbat szeretne magának. Hátra hagyva mindent vagy pont a semmit, új életet kezd, barátok, rokonok, segítők hiányában, idegen országban. Úgy vélte ennél többet már nem veszíthet. Akaraterő és hit volt (és még most is) a mozgatórugója. Anyagi segítség nélkül, rengeteg nehézséggel, de sok munkával, időt és energiát nem sajnálva mégis sorra éri el az álmait. Amit kitűzött magának célt, biztos vagyok benne, hogy mind megvalósítja.

"Hittel tedd meg az első lépést. Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot."

(Martin Luther King)

 

Miközben elmesélte az élettörténetét és ma is ahogy ezt emésztgetem, rengeteg gondolat futott át az agyamon. Mennyien vagyunk úgy, hogy elhatározzuk mit és hogyan fogunk csinálni, elkészítjük a nagy terveket, talán még papírra is vetjük, ötletelünk rajta, finomítgatjuk, dédelgetjük, majd mikor a tettek mezejére kellene lépni, megtorpanunk. Majd holmi mondvacsinált indokokkal (nekem ez nem megy, én ehhez nem értek, nem fog működni, nincs rá elég időm... ) visszalépünk. Megfutamodunk! Biztos voltunk ezzel már így páran. Persze kell hozzá kellő bátorság is, de mindig csak az első lépések nehezek. 

Ez a fiatal ember sokunk számára lehet példakép, azzal, hogy hitt magában és nem adta fel!

 

Az egy helyben toporgástól még az is célravezetőbb, ha bármilyen irányba elindulunk. Csak bele kell vágni, nincsen veszteni való. Ha sikerül azért nem, ha pedig sikertelen vagy kevésbé sikeres az ötlet/választott út, akkor mindig lehet belőle tanulni. Hiszen folyamatos fejlődésből áll az élet.

"Tegyen próbát! Az egész élet erről szól. Általában az jut a legtovább, aki kész tenni és kockára tenni. A biztos dolgok hajója sosem távolodik el a parttól." (Dale B. Carnegie)

 

Ne várjuk a sült galambot, igenis tenni kell mindenért, amit az életben el szeretnénk érni. És amiért megdolgozunk, azt sokkal jobban is fogjuk értékelni. 

A nehézségek mind próbatételek számunkra, amin ha túllépünk és megoldjuk őket, egyre erősebbek és kitartóbbak leszünk. És a végén jöhet tűz és víz, mindent kibírunk.

Tudatosítsuk magunkban: Meg tudom csinálni és meg is csinálom! Csak hinni kell benne!

"Ne a könnyű életre törekedj, hanem az erőre, amivel egy nehéz életet is élvezel." (Bruce Lee)

Az olasz vakáció (2. rész)

 

Miután kigyönyörködtünk magunkat a főváros műemlékeiben, egyre lejjebb vettük az irányt. Egészen Sorrentoig meg sem álltunk. Csak hogy ne maradjunk kaland nélkül: a szállás, amit kinéztünk maguknak, egy dombtetőn egy  szűk utca végén helyezkedett el. Ebből még nem adódna semmi gond, viszont mi a 2 rossz út közül a rosszabbikon közelítettük meg a panziót, amiről később kiderült, hogy gyalogos út. A szakasz felénél, mikor már a tükröket is be kellett hajtani (a kőfal miatt), és végeláthatatlanul kanyargott az út, már mi is gyanakodtunk hogy valami nem stimmel. Szinte már láttam lelki szemeim előtt, hogy ezt a kocsit innen már csak egy daru fogja kiszedni. És láss csodát nagy nehezen, araszolgatva mégis csak eljutottunk a Casale Antonietta nevű szálláshoz. Igazából a recepcióst is sokkoltuk, amikor útbaigazítást kértünk, hogy na de innen mégis merre induljunk tovább? Tőle tudtuk meg, hogy ezt a részt csak gyalogosok használják, korábban egy elágazásnál volt egy tábla kitéve a másik irányba, amit persze visszafele menet "megtaláltunk" (inkább csak sejteni véltük), hogy arra a táblára utalhat, mivel szinte teljesen benőtte a rózsabokor.

Na de ha már itt jártunk, nem távoztunk üres kézzel, vásároltunk az olaszok frissítő likőréből, a limoncello-ból (amit először Rómában a hotel éttermében kóstoltattak velünk). 

Ami miatt igazából nem maradtunk, mert elég sok időbe telt Sorrentoig eljutni, és mivel Pompeit és a Vezuvot mindenképpen szerettük volna látni, így inkább visszaautóztunk Pompeiig. 

 

Pompei, Vezuv:

A romok és a szállásunk körül kulturált körülmények fogadtak minket, azonban a város látképe erősen hajazott egy gettóhoz. Szemét halmok mindenhol, kóbor kutyák, így ide nem is szívesen jönnénk vissza. 

Itt a panzióban a tulaj egyáltalán nem beszélt idegen nyelvet, míg a lánya és a recepciós kolléga is csak törte az angolt. De annyira megértett mindenki mindent, hogy a szállásfoglaláson kívül még egy transzfer szolgáltatást (15€/ fő) is igénybe vettünk, hova máshova, mint a Vezuvhoz (de voltak olyan bátor és kitartó kirándulók, akik a hegy lábától egészen a kráterig felsétáltak). 

 

Vezuv:

Amikor eldöntöttük, hogy Olaszországba utazunk, nálam az elsők között szerepelt a listára írni: a vulkánt megnézni, és abszolút nem bántuk meg.

Ahol a kisbusz kirakott minket, onnan még kb. 20 percet kellett sétálni. Közben megemlítettem a páromnak, hogy számomra annyira furcsa, hogy eddig még nem találkoztunk más magyar turistákkal, hiszen mi magyarok ugye mindenhol ott vagyunk. Erre sem kellett sokáig várnom, ahogy felértünk egy csapat székesfehérvári kirándulóba botlottunk, akik buszos kiránduláson vettek részt. 

 

 Panoráma a Vezuvtól, egészen a környező szigetekig is el lehet látni tiszta időben

dscn0278.JPG

 

dscn0282_1.JPG

 

Így néz ki a vulkán belseje

dscn0267.JPG

 

Ezen a kijelölt területen lehet megközelíteni a Vezuv tetejét

dscn0280.JPG

 

dscn0284.JPG

 

 

Pompei

Erről az olasz városról elsőként mindenkinek a Vezúv által okozott pusztítás jut eszébe, ami teljesen eltemette a várost, elsődlegesen mi is emiatt látogattunk el ide. De lehet sokak számára újdonság, hogy 1971-ben a Pink Floyd néhányszor koncertezett az amfiteátrumban, amiről képeket és egy kisebb bemutató anyagot  is állítottak ki. 

Hasznos információ az idelátogatóknak, hogy ha nem csak a romok iránt érdeklődnek, esetleg a maradványokat is szeretnék megtekinteni, azt csak a kora reggeli órákban tárlatvezetéssel tudják megtenni, ugyanis külön helyen vannak elzárva.

 

Háttérben a Vezuv

dscn0290.JPG

 

dscn0296.JPG

 

dscn0309.JPG

 

dscn0303.JPG

 

img_20180426_215955_714.jpg

 

img_20180426_220106_048.jpg

 

img_20180426_220029_292.jpg

 

Szállás: Itt egy B&B-ben szálltunk meg, egyébként ezen a helyen volt a legsilányabb a reggeli kínálat (gyümölcs, kávé/tea, kétszersült, joghurt) fejadagokra lebontva

Étterem, étkezés: A szállásunktól nem messze lévő gyorsétteremben ettünk napközben, illetve a romok körül voltak büfék, ott vásároltunk szendvicseket.

 

Rimini:

Ezidáig nem említettem, hogy a tengerpartot is célba vettük, nekünk is csak útközben jött az ötlet, ha már az eddigi napokat városnézéssel töltöttük, akkor pár napig miért ne süttethetnénk a hasunkat. De ahogy sokszor lenni szokott, ember tervez isten végez: mindenhol szuper kirándulós, napsütéses időnk volt, viszont, ahogy Riminibe érkeztünk még az eső is megeredt. Szóval itt csak egy estét töltöttünk. De innen sem távoztunk üres kézzel, a szokásos szuvenír (hűtőmágnes) mellett hoztunk kagylókat is. Ahogy csendesedett az eső, a sétát egybekötöttük egy kis "kincskereséssel".

 

Szállás: Hotel Bahamában töltöttünk egy éjszakát. Az tisztázatlan maradt számunkra, hogy azon a hétvégén  nyitottak mikor mi is ott voltunk, vagy már korábban, de mivel reggelire a szokásos választékon kívül minimum 30! féle süteményt szervíroztak, úgy gondoljuk belecsöppentünk a nyitás körüli felhajtásba. 

Étterem, étel: Ristorante Lauraban vacsoráztunk. Mondanám, hogy nem hagyott bennünk mély nyomot, de akkor nem mondanék igazat, csak sajnos nem pozitív élmények miatt. Én pizzát, párom pedig steaket rendelt, az én ételemmel minden rendben volt, párom vacsorája viszont olyan nyers volt, mint amit éppen most hoztak a vágóhídról. Pár perces győzködés után elvitték, majd valamelyest jobb, ehetőbb állapotban kaptuk vissza. 

  

Parco Natura Viva:

Az első hely a vakációnk alatt, ahol beszéltek németül,  és még a táblák egy része németül is volt kiírva, amin a végére azért eléggé meglepődtünk.

Az állatkert egy része szafariparkként üzemel, ami egyet jelent az állatok között, egy megszabott útvonalon történő kocsikázással. Egyébként nagyon rendezett az egész állatkert (szafari, állatpark, lepkeház), ahol 3-4 óra úgy elrepül, hogy szinte észre sem vesszük.

 

dscn0326.JPG

 

dscn0341.JPG

 

dscn0363.JPG

 

dscn0366.JPG

 

dscn0346.JPG

 

dscn0372.JPG

 

img_20180426_220409_180.jpg

 

img_20180426_220350_780.jpg

 

Akad egy-két dolog, amit másképpen csinálnék, de ettől függetlenül, mint ahogy az elején már írtam, minden pillanatot élveztünk. Külön öröm számomra, hogy ilyen fantasztikus párom van, hiszen nagyobb részt ő volt az értelmi szerzője a programtervnek, aminek köszönhetően ezt a csodás pár napot átélhettük.

 

Az olasz vakáció (1. rész)

 

Tavaly tavasszal- igazából pont egy évvel ezelőtt- kitaláltuk, hogy a megszokott belföld helyett inkább külföldre vegyük az irányt- így esett a választásunk Olaszországra. Nem terveztük túl a dolgokat, még szállást sem foglaltunk előre (ugyanis nem tudtuk, egy adott helyen mennyi időt szeretnénk eltölteni). Ahogy megérkeztünk a kiszemelt helyre vagy már előző este, különböző portálokon keresgélve gyorsan kiválasztottuk a nekünk szimpatikusat.

Annyiban az elején megállapodtunk, hogy egy körutat szeretnénk tenni, ehhez kiválasztottuk Velencét, Rómát, Pompeit (és a Vezuvot), illetve a Garda-tó melletti Bussolengon található Parco Natura Viva állatparkot. Hozzáteszem csak németül és angolul beszélünk, ami jelenthetett volna problémát, mivel volt olyan szálláshely, ahol csak és kizárólag olaszul kommunikáltak, de nyilván gördülékenyen megoldottuk a nehézségeket. Emellett fontos még megjegyeznem egy igazi autós vakációban volt részünk, aminek minden pillanatát élveztük. 

 

Velence:

Mi Margheran szálltunk meg, ami elég közel helyezkedik el Velencéhez. Innen negyed óra alatt a tömegközlekedést használva már a "víz városában" is voltunk.

Gyerekkoromban egyszer már jártunk itt, így hamar előtörtek a régi emlékek a Szent Márk térről, a rengeteg galambról, és a kis pántos topról, amiben nem engedtek be a templomba  (még szerencse h volt nálunk pulóver) emiatt egy életre megjegyeztem, hogy fedetlen vállal illetlenség templomban megjelenni. Na de lényeg a lényeg, hogy ez a hely továbbra is elbűvöl: szűk, labirintus szerű utcák; ringatózó gondolák, mindent körbeölelő víz. Ráadásként a vidám, bámészkodó turisták, az árusok forgataga, a hely hangulata  azonnal magával ragad.

Velencében érdemes legalább egy vízi közlekedési eszközt kipróbálni, mi is így tettünk (vaporettoval tettünk egy rövid utat). Sokan szívesen választják a gondolázást, azonban erről előbb jutna eszembe az extrém sport szó, mint a kikapcsolódás (sokszor gondoltam, hogy  bármikor felborulhatnak, ugyanis nem csak az utakon de itt is "száguldoznak" az emberek, bár gyanítom egyik itteni sofőr sem most kezdte ezt az ipart).

 

dscn0205.JPG

 

dscn0197.JPG

 

dscn0199.JPG

 

dscn0183.JPG

 

img_20180426_215411_798.jpg

 

img_20180426_215510_819.jpg

 

Szent Márk tér és a Székesegyház

dscn0212.JPG

 

Egy kis ízelítő a karneváli hangulatból

dscn0218.JPG

 

A muránói-buránói üveggyártás termékei

img_20180427_073339_645.jpg

 

Szállás: A Hotel Villa Serena-ban töltöttünk 2 éjszakát. Mivel előre nem foglaltunk így itt már csak az alagsorban található, személyzeti szállásra enyhén hajazó szoba jutott nekünk (a többi szobájuk azonban tényleg nagyon szép). De mivel a hangsúly nem a szálláson volt, hanem hogy tudjunk hol aludni és reggelizni, így abszolút nem akadtunk ezen fenn.  A reggeli választék viszont az összes helyhez képest itt volt a legbőségesebb (gyümölcs, zöldség, pékárú, felvágott, tojás, sajtok, kávé, tea, narancslé- "minden mi szem-szájnak ingere").

Étterem, étkezés: Margheran érdemes felkeresni az Al giardinetto Pizzeria-t, számtalan jobbnál-jobb olasz specialitás közül lehet választani. Szerintem életemben nem ettem még ilyen finom pizzát, mint náluk. Velencében napközben szendvicseket, illetve gyümölcskelyheket vásároltunk (műanyag poharakban kínáltak friss epret, sárgadinnyét, szőlőt, almát vegyesen; ha jól emlékszem 4-5 €-ért lehetett venni). Ezekkel a finomságokkal Rómában is találkoztunk.

 

Róma

Következő állomásunk Európa egyik legnagyobb és műemlékekben leggazdagabb városa: Róma lett. A mai napig ha visszaemlékezek rá, beleborzongok a gondolatba, hogy ott járhattam azokon a köveken, ahol már évezredekkel ezelőtt is pezsgett az élet.

Olaszországban kész életveszély a közlekedés, még inkább igaz ez Rómára, de szerencsénkre szállásunkhoz tartozott transzfer szolgálat, így emiatt nem kellett aggódnunk, emellett akik nem Rómában laknak, ők nem hajthatnak be a belvárosba. Szinte minden kocsin volt egy-egy kisebb törés, illetve nagyobb karcok, mivel mindenki "megy amerre lát" alapon vezet. A sofőrök zöme kisebb kaliberű kocsikkal közlekednek, illetve ha tehetik robogóra pattannak inkább.

  

A spanyol lépcső, mely a Piazza di Spagna nevű teret és a lépcső tetején álló Trinitá de Monti nevű templomot köti össze

dscn0228_1.JPG

 

Később mikor visszanéztük a képeket, párom megkérdezte, hogy miért fényképeztem le egy virágboltot? Majd jobban megnézte a képet, és akkor derült ki számára, hogy ez egy ristorante, amit beborít a sok virág

 

dscn0232.JPG

 

Valójában szinte lehetetlen olyan képet készíteni, ami tisztán csak az adott műemléket mutatja. Mondjuk ha hajnalok hajnalán útra kelünk, akkor biztos több esélyünk lett volna. A Trevi- kút is hatalmas népszerűségnek örvend. Egyébként úgy tartja a mondás, hogy ha a jobb kezeddel a bal vállad fölött dobsz a kútba pénzérmét, akkor biztosan visszatérsz még az örök városba. (Naponta kb. 3000 Euro-nak megfelelő értékű pénzt halásznak ki belőle, amit a rászorulóknak osztanak szét)

img_20180426_215647_031.jpg

 

dscn0263.JPG

 

Diadalív

dscn0258.JPG

 

Colosseum

img_20180426_215711_886.jpg

 

dscn0244.JPG

 

dscn0254.JPG

 

Csak stílusosan (Louis Vuitton-nál tudják mi fán terem a divat)

img_20180428_160423_398.jpg

 

Millió turista, végeláthatatlan sorok, így a gyönyörű műemlékeket jobbára csak kívülről csodáltuk meg, ahogy tettük ezt a Vatikánnál is

received_1242820059163894.jpeg

 

Szállás: Éjszakáinkat a Hotel Zone-ban töltöttük, ahol a férfi alkalmazottak többsége úgy néztek ki mint az olasz maffiózók, de ettől függetlenül mindenben készséggel álltak rendelkezésünkre. Érdekességként jegyzem csak meg, hogy itt a 2 éjszaka négy csillagos szállodában ugyanannyiba került, mint Marghera-n a panzióban a 2 éjszaka. 

Étterem, étkezés: Napközben a városban egy vegán falatozóba ültünk be, ahol egy bizonyos összeg fejében (azt hiszem 15€/ fő volt) korlátlanul ehettünk. Vacsorázni a szálloda éttermében tudtunk, ahol mennyei falatokat fogyaszthattunk el.  

A pizza mellett mindenképpen kóstoljátok meg a fagyit! Ha már itt jártok kár lenne kihagyni az igazi, hamisítatlan olasz édességet! 

 

 

FOLYT KÖV...

A komfortzóna csapdája

 

Hét ágra süt a nap, és én mégis ahelyett, hogy ezt élvezném a szabadban a párommal, a fővárosban bővítem az ismereteimet és a tudásomat. Hogy mégis miért? Mert szeretnék olyan életet magamnak, amiben boldog és kiteljesedett lehetek.

 

Fontos leszögezni, hogy a komfortzóna egy nagyon kényelmes hely, amiben látszólag minden klappol. De sajnos itt semmi olyan nem történik, ami a fejlődésemet, "növekedésemet", megújulásomat szolgálná. Kész. Pont. Ez a valóság. Minden amit ÉLET-nek hívunk, az bizony a komfortzónán kívül kezdődik.

 

komfort_zona.jpg

 

És, hogy miért úszkálnak mégis sokan ebben a langyos pocsolyában? Hát bizony a félelmek miatt, amiket saját magunk generálunk. De ha változtatni akarsz, megnyugtatlak, mindig csak az első lépést nehéz megtenni. Bár ez lehet, hogy számodra nagy lépés (mintha legalább hegyet kellene mászni) mégis néha meg kell tenni, el kell indulni ezen az úton.

 

Mire is gondolok? 

- A munkahelyen (ahova utálsz bejárni) mondj fel! Egyáltalán élvezed/élvezted, amit csinálsz? Ha nem, akkor tanulj ki új szakmát! 

- Költözz másik városba! Sok esetben csak levegőváltozásra, új impulzusokra van szükség.

- Cseréld le a "barátaidat" (azt tudtad, hogy a hozzád 5 legközelebb álló ember megmutatja te milyen személyiség vagy?) Inspirálnak, vagy csak negatív hülyeségekkel tömik a fejed? Szomorú vagy sem, előbb-utóbb el fogjátok egymás kezét engedni.

-Valódi hobbijaid vannak? Ugye tudod, hogy a tv nèzés-maraton nem számít annak?! Mikor emelted meg a feneked és a pulzusszámod utoljára? Nem kell egyből spártai versenyre benevezned, kezdetnek 2-3 km biciklizés vagy kocogás is megteszi!

 

És ha már eljutottál addig, hogy kilépj abból a bűvös komfortzónából, mit vagy hajlandó megtenni az álmaidért/terveidért? 

Hajlandó vagy akár a szabad hétvégéidet is feláldozni és pluszban távol lenni a családodtól?

Képes vagy engedni az elveidből? 

És ugye az álmok nem csak álmok maradnak?

Fontos lenne ezeken elgondolkodni, hiszen a te életeden, csak te tudsz változtatni! De vígasztaljon soha nem késő belevágni új dolgokba, új ismeretekkel gazdagodni, amúgy meg a jó pap is holtig tanul. Ezek az "áldozatok" mind a te érdekeidet szolgálják, még ha néha ezt nem is látod. Ha alább hagy a lendület, tudatosítsd magadban miért is vágtál bele.

 

Minden csak rajtad múlik- érezd meg, mikor jött el az ideje a változásnak az igazi, kiteljesedett ÉLET-hez!

 

 

süti beállítások módosítása